A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
214 született, és ezzel az anyaságot, és benne az életet, minden emberi életet, az ebben a pillanatban megkezdődőt is, megszentelte, istenivé tette." „Itt, ebben a világ legnagyobb városában, ahol éjjel-nappal forgatják a metsző kést az anyaméhekben, ebben az órában is, ahol kezdődő emberi életeket szakítanak, szippantanak, sósavval maratnak, fojtogatnak, és tízezrével dobnak plasztik zacskókban a szemétdombra; itt kell magasra tartanunk az élet szentségének és istenadta jóságának zászlaját." „Ha csak emberi rációkra hallgatunk, ha csak az élet élvezete vagy félelme diktálja egyéni és közösségi életünket, ha csak Isten nélküli, imádság nélküli és hit nélküli professzorokra, orvosokra, biológusokra, szociológusokra hallgatunk, akkor az emberi élet és minden édesanya méhe csak függvénye lesz az emberi érdekeknek: meg lehet ölni, mert még csak kezdődő emberke, embrió; meg kell ölni, mert értéktelen és nyűg . . (Anyáknapi szentbeszéd a New York-i székesegyházban, 1974. május.) * * * Amikor Mindszenty bíboros boldoggá és szentté avatásának kérdése majd illetékes egyházi hatóságok elé kerül, bizonyára kényes és nehéz kérdés lesz közéleti szereplése. Nem lehet valaki esztergomi bíboros prímás közéleti és politikai állásfoglalás és szereplés nélkül. Mindszenty József életében a közélet és a politika központi helyet foglalt el, és ez lett életének legvitatottabb eleme. Csupán néhány példára emlékeztetünk: úgy tűnik, legitimista volt, a Habsburg-ház visszaállításának híve; úgy tűnik, öercegprímásnak és az ország első zászlósurának tekintette magát akkor is, amikor az ilyen méltóságok felett már eljárt az idő, és egy-két évtized óta már a pápa is idejüket múltnak tekintette ezeket; felmerül a kérdés, hogy a negyvenes évek végének rendkívüli problémáit nem tette-e még súlyosabbá merevségével és hajlíthatatlanságával. Mivel a szentté avatás arra hivatott, hogy követendő példaképet állítson az 1980-as és 2000-es évek kereszténysége és magyarsága elé, a tanítóhivatal alaposan mérlegelni fogja a kérdést, hogy a közéleti és politikus Mindszenty szentté avatása beleillik-e az üdvösségtörténet jelenlegi szakaszába. * * * „Ez a végrendeletem azoknak, akikkel találkoztam, akik hallottak rólam, vagy akik elkerültek. Tegyétek félre a versengést, a mértéktelen személyi nagyra- vágyást, a ki-ha-én-nem magatartást. Nem nézve se jobbra, se balra, mindenki ott tegye meg a magáét, ahova az élet állította. Teremtsünk keresztény hitre épülő egyházi közösséget. Legyen a családban gyermek Isten akarata szerint. Ez áldás és jövő, bármit mond a világ. A gyermek kapjon a családban, a hétvégi iskolában, ha mindennapira sehogy sincs lehetőség, krisztusi hitet magyar nyelven, magyar öntudatot. Fiatalságunk lelkében tegyük izzóvá a magyar ígéret földjének megszerzését. Mindezt gyűlölet és ellenséges érzés nélkül, csak munkával, hitben és áldozatban. — Tanuljuk meg és használjuk idegen népek gazdag tapasztalatát, és fordítsuk ezt a nagy célra. Csak az a lelkesedés helyénvaló, amelyet a munka nehézsége, a szenvedés hosszantartósága mindig újraéleszt; amelyet kiolt, az ártalmas és megront bennünket." (Körlevél Kanada és az USA magyarjaihoz, 1973. november 5.) N.F.
