A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
211 drámai eseményeivel szemben a Gondviselésbe vetett töretlen hit és az ember túlvilági rendeltetésének eszméje győzedelmeskedik. A történeti valóság és az írói képzelet tökéletes szintézisét Man- zoni a Jegyesek c. történelmi regényében nyújtja. Az 1825 és 1827 között született regényhez Walter Scott angol romantikus műveinek olvasása adja az ötletet. A XVII. századi spanyol megszállás korában játszódó regény lebilincselő írásművészettel jeleníti meg a lombardiai közélet eseményeit. Két egyszerű fiatal, a munkás Renzo és jegyese, Lucia áll a történet központjában. A fiatalok házasságát egy garázda spanyol főúr akadályozza, aki szemet vetett a lányra. Viszontagságok, keserű csalódások sora után az 1630-as milánói pestis tragikus eseményei között találnak végre egymásra a jegyesek. A hatalmasok karmai között vergődő főhősök köré az író hitelesen megrajzolt alakokat sorakoztat fel, mint a szentéletű milánói érsek, a ravasz, gyáva falusi plébános, és a rákényszerített sorsa ellen lázadó monzai apáca. A regény felépítése az egyensúly és az összhang iskolapéldája. A regényírás a Jegyesekkel kapott polgárjogot, és a műfaj gazdag kibontakozását indította el egész Olaszországban. Manzoni új olasz irodalmi nyelvet teremt: követendő példaként az élő, színes toszkán nyelvjárást jelöli meg. A mű hatalmas olvasótáborra talált. Az idegen rabság ellen küzdő hazafiak kézikönyvévé lett. De Manzoni regényét szívesen olvasták a szélesebb néprétegek is egyszerű, világos nyelvezete, demokratikus szelleme és erkölcsi emelkedettsége miatt. Manzoni első, hőn imádott felesége, Enrichetta, 1833-ban meghalt. Az író másodszor is megnősült, az özvegy Teresa Borrit vette el feleségül, akivel őszinte házastársi szeretetben élte öregkori éveit, anélkül, hogy Enrichetta emlékét megtagadta volna. (Enrichettával majdnem egyidőben temette el Manzoni hőn szeretett elsőszülöttét, Giulia Claudiát is.) Alessandro Manzoni 1873. május 22-én hunyt el Milánóban. 1973-ban, Manzoni halálának 100. évfordulóján VI. Pál pápa a milánói érsekhez intézett levelében emlékezett meg a hivő íróról. Hangsúlyozta, hogy Manzoni a racionális felvilágosodás korában az elvilágiasodás szellemével a katolikus eszméket állította szembe. Az olasz risorgimento (az olasz egységért és az osztrák elnyomás ellen küzdő mozgalom) és a háborúskodások drámáját a hit fényével világította meg. „Manzoni — úja VI. Pál — érezte, hogy az irodalom elválaszthatatlan az élettől, az élet pedig a vallási igazságoktól, továbbá, hogy a művészet titkát nem lehet megfejteni, ha előbb nem fedjük fel az élet értelmének titkát.” A Jegyeseket VI. Pál halhatatlan regénynek nevezi, melynek egyszerű és mégis magasztos lapjain keresztül
