A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
198 Meery Devergnas A KICSI KIRÁLYNŐ Édes Nagyasszonyom! Sugárzó homlokod fölé mily kéz tett ily nehéz ékköves koronát? Most brokátos selyembe vagy öltözve — jövő' hatalmadról, homályon át dereng valami már. Óh mondd lenne valaki aki nem álmodott lelke mélyén szépségedről? Rólad kiről eljövendő nemzedék mint áldottak közt legáldottabbról szól? Csillagokkal glóriás fejedet e világ minden legkisebb fénye gyémántként ragyogja körül. Szőnyeget terít eléd a mezők minden virága, s lábadnak zsámolyt állít üvegházak féltett rózsája. Titkolt emberi gyengeségre szelíden megremeg tiszta szemed áldott sugara, ha szellőként elér hozzá sok emberi kérő hang mint erdőből szálló fák illata. Befogadod őket szíved hajlékába pallos és kard látomása nem riaszt — eltűnődsz rajtuk — s próféták üvöltése nyugalmad föl nem veri. A gyermeki mosoly simogató lágyan átvonul ajkadon. Fordította Kormon József
