A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-01 / 4. szám

165 „Hazasiettem, hogy megcáfolhassam, amit az előadó mondott. Megkérdeztem édesanyámat, hogy az evangéliumok leírása megvan-e nála, mert tudni akartam, hogy az evangélium alátámasztja-e, amit az előadó mondott. Semmi jót nem vártam az evangélium olvasásától, ezért megszámoltam a fejezeteket, hogy melyik evangélium a legrövi­debb. így történt, hogy Szent Márk evangéliumát kezdtem olvasni. Nem is tudom, hogyan mondjam ei, mi történt. Egészen egyszerű módon próbálok számot adni erről, tudva, hogy azok, akik hasonló élményen mentek keresztül, meg fognak érteni. Amíg Szent Márk evangéliumának az elejét olvastam, mielőtt még elértem volna a har­madik fejezetig, éreztem, hogy valaki jelen van velem. Nem láttam semmit, nem hallottam semmit. Nem hallucináltam. De egy egyszerű bizonyossággal tudtam, hogy az Úr áll mellettem, és hogy én annak a jelenlétében vagyok, akinek életét olyan visszautasítóan és rossz­akarattal kezdtem olvasni." (ffe Believe In God, szerk. R. E. Davies, Allen & Unwin 1968, p.26.) És az Úr jelenlétének tudata azóta sem hagyta el. Megtérése után monasztikus (szemlélődő) kolostorba szeretett volna vonulni, de akkor Franciaországban nem volt ortodox kolostor. Lelkivezetője megengedte, hogy magán szerzetesi fogadalmakat tegyen, és bátorí­totta, hogy minden elöljárójának, így édesanyjának, tanárainak, ka­tonai parancsnokainak is feltétel nélküli engedelmességet tanúsítson. Fogadalomtétele után egy héttel behívták katonának, de a háború alatt is napi 4-5 órát imádkozott. Később lelkivezetője megtiltotta neki, hogy imáját szűk szabályok közé szorítsa. „Most pedig tanuljon meg szüntelenül imádkozni” — mondotta. „A liturgia imái adjanak Önnek támaszt, de ne függjön tőlük." Amikor a német csapatok elfoglalták Franciaországot, Párizsba került, és ott mint sebész dolgozott egy kórházban. A francia ellenál­lási mozgalomban is tevékenykedett. 1948-ban ortodox pappá szen­telték. Két évre rá Angliában lelkésznek nevezték ki, egy londoni orosz plébánia élére, mely a moszkvai pátriárka alá tartozott. 1958-ban püs­pök lett, 1962-ben érsek, 1966-ban pedig metropolitája az összes Nyugat-Európában élő ortodox közösségeknek, melyek a moszkvai pátriárka alá tartoznak. Antal érsek ma kedvelt szónok és előadó. Előadásait sokszor a rádió és a televízió is közvetíti. Emlékezetes marad televíziós vitája Marghanita Laskival, az ismert ateistával. E vita anyaga „The Atheist and the Archbishop" (Az ateista és az érsek) címen nyomtatásban is megjelent God and Man (Isten és ember) című könyvében. Antal ér­sekre leginkább mint az ima emberére gondolunk. Számos könyve jelent meg az imáról (Livingprayer, Darton, Longman &Todd, 1966;

Next

/
Thumbnails
Contents