A Szív, 1985 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-01 / 4. szám

154

karjával, értünk irgalomért kiáltó szavával. Minden néphez küldötte tanítványait a jó hírrel, a megváltó irgalmas szeretet jó hírével, hogy egy begyűjtse őket. Mert neki gondja van ránk. Aki önmagát adta értünk, hogy feledkezhetne meg rólunk. Pásztor és gondozó ő, Szent Péter szavai értelmében. Nem futott el, hanem életét adta a juhokért.

Neve a kereszten , a gyalázat fáján három nyelven is fel volt írva. Benne lett teljessé az ígéret, amit az Isten népének tett. A hatalmas római birodalom útjain, annak rendje és törvényei keretében indulnak majd el a tanúságtevők. A közös egyszerű nyelv is megszületett már, a közös kereskedelem, a birodalomban ide-oda hömpölygő emberáradat és a görög kultúra, bölcselet eredményeként. Rabszolga és rabszolgatartó, úr, görög és barbár megtanulják, hogy Krisztus az Úr.

A jó pásztor az igazság örvényén vezeti nyáját, mert az igazság és az út Ö. Isteni élet fakad belőle, mert benne Isten mutatta meg nekünk magát, ahogy embernek megmutathatja. Majd el is viszi testvéreit az A tya országába, ahol megmutatja nekik az Atyát, úgy ahogy VAN. Még nincs a kereszt, az Ö győzelmes jelvénye a római zászlókon. De nevét már ismerik Jeruzsálemben, Rómában, Athénben, Kisázsia hegyi falvaiban csakúgy, mint a római kolóniák fórumain. Nem a törvény, melyet Jeruzsálemben magyaráznak. Nem a bölcselet, amit a görögök tanítanak. Nem a hatalom, melynek Róma és a császár az ura. Nem ezek boldogítanak itt, nem ezek adják meg a végső üdvösséget. A szelíd, gondoskodó, bárányait vállán cipelő és sebeiket bekötöző jó Pásztor és Üdvözítő és Úr.

Hogy megsejti a mai világ is, még a közömbös, még a hitetlen is, ha a pásztori útjain vagy Szent Péter ablakában megjelenik az a fehér ruhás ember, hogy „mintha mindenkihez volna szava.” Mintha mégis egyetemes pásztor lenne. Az egység jele, az egy embercsaládnak Jézus egy nevében a gondozója. Sejtjük, hogy nem segít rajtunk gazdagságunk, tudományunk, technikánk.

Nem ismeretlen az Isten. Megjelent Jézus Krisztusban. Nem kell a sötétben botorkálnunk, mert senki sem törődik vetünk, senki nem mutat utat nekünk, „engem már senki sem szeret.” Jó pásztorunk és gondozónk van nekünk, a Feltámadott.

★★★A ★★★ ★ ★★A A A A A A1 A A A A A A A A A A A AA AA AAAAAAAAA