A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
oooooooooooooooooooooooooo EGY ÉDESANYA TŰNŐDÉSE APRÓSÁGOK (Olvasói levél) 0000(X)00000000000000000000 Én már túlvagyok azon, hogy jó édesanya legyek. De ha a mostani eszemmel kezdhetném, vigyáznék arra, hogy a párom és én egyek legyünk hitünkben. Mert ha nem, itt már egy nagy akadályba ütközik a tervem, bármilyen jó is legyen az. Mert a gyermek mindkét szülőt látja maga előtt, míg csak abba a korba nem ér, hogy a maga szárnyára megy. Nagyon nehéz, csaknem lehetetlen egynek tenni azt, ami a kettőnk munkája. Ha olvasta valaki Assisi Szent Ferenc élettörténetét, akkor tudja, milyen hitetlen és büszke apja volt, és milyen alázatos és istenfélő volt az anyja. Az isteni gondviselés az istenfélő anyát ajándékozta meg azzal, hogy akiért imádkozott, szent életűvé válhatott az édesanya legnagyobb örömére. Szüléink nagy befolyással vannak ránk egész életünkben. Énnekem istenfélő volt az anyám, apám pedig olyan, mint a legtöbb katolikus. Járt a templomba, de a politika jobban érdekelte, mint a gyermekei nevelése. Nem volt rossz ember, mindenki jónak tartotta; csak anyánk mindig sírt, és a gyerekek boldogtalanok voltak. Apa sokat tett a közért, másokért nagyon sokat, azonban nekünk kellett megnélkülöznünk. Anyánknak ez igen fájt. Állandóan imádkozott, és mikor tehette, mindig ment a templomba. Sok vita volt közöttük. Én gyermekszememmel is láttam, hol a hiba. Nehéz olyan ideális párt kapni, akivel együtt lehet működni. Ha azonban csak az egyik fél jó, és kitartóan mindent megtesz, amit Isten félelmében a Szentlélek sugall, és ha másképp nem, imájával és szenvedéseivel kieszközli a kegyelmet gyermekei részére is... Úgy tanultuk, az Isten mindent lát és tud. A szenvedésünk és türelmünk nem lesz hiábavaló. Ha a békét tartjuk szemünk előtt, előbb-utóbb a másik élettárs is csatlakozik, és harmonikussá válhat az élet. Amikor mindent megteszünk, minden tudásunkkal, igyekezetünkkel akarunk jó családot nevelni, nem lesz okunk, hogy megbánjuk, mert szép eredménynyel ajándékozhat meg az Isten. Azonban a békés élet sok áldozatot és sok lemondást kíván, ehhez igen nagy szeretet kell. Jézus azt mondotta: „Béke legyen veletek, az én békémet adom nektek!" oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo LEVELESLÁDÁNKBÓL Az 1983. júliusi szám 328-329. lapján olvasható, B) jelzésű levéllel kapcsolatban, több hasonló megjegyzés között: „A magyar egyháztörténet-írás bizonyára igen hálás volna, ha valaki rámutatna, hogy Bangha páternek hogyan kellett volna jobban csinálnia azt, amit csinált, illetve ki volt a két világháború között, aki jobbat és maradandóbbat alkotott volna, mint Bangha Béla? Sok lelki- pásztor szerint jórészt még ma is az ő munkásságának a szellemi tőkéjéből élünk.” „A resistere Petro receptjére, a személyi kultusz és szervilizmus vádjára csak azt 92
