A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-11-01 / 11-12. szám

568 2. Jól jön egy példa Ide kívánkozik egy eset. Az apa és kisiskolása kunyhót épít a kertben. „Add ide gyorsan a kalapácsot!” - rendelkezik az apa. „Ott van a földön!” „Ha ilyen lusta vagy, és nem segítesz, soha nem leszünk készen!” — korholja és inti az apa a fiát. „Kellene még egy kalapács” — válaszolja a fiú. „Menj, és kérj a Halmos szomszédtól!” — utasít az apa. „Megyek!” — kerekedik fel a fiú. „Nagyszerű fiú vagy!” — dicséri az apja. Esetünkben szerepel parancs, prédikálás, hízelgő dicséret stb., de mindez nem károsította apa és fia kapcsolatát, mert egyi­kük sem terhelt problémákkal. A kemény szavakat vagy szemrehá­nyásokat, sőt a szembehelyezkedést is józan ésszel értékelik és já­tékos szívvel érzékelik. Persze ne kapassuk el magunkat. Gyakorta váratlanul áll elő egy probléma a szülő vagy a gyermeke lelkében. Ilyenkor ugyan­ezen eljárások, ugyanaz a beszélgetés és ugyanazok a szavak már sértenek, bántanak, ártanak. Egyszóval károsak. Azért nagyon fontos, hogy a szülő nyitva tartsa a szemét és szívét, hogy meglás­sa és megérezze gyermeke érzelmi hullámzásait. 3. A fölbukkanó problémák Nem ritka, hogy a szülő és gyermeke pajkos szópárbaja vagy szelíd társalgása közben a gyer­mek lelke tüzet kap. Kifakadhat például: Engem nem szeretsz! Vagy: Ami érdekes, azt mindig csak te csinálod! Esetleg tiltako­zik: Minek olyan gyakran imád­kozni! Ilyenkor a hangulat hir­telen átvált a problémamentes területről a zsákutcák bizonyta­lan világába. Mit tegyen ilyen­kor a szülő? Az okos szülő le­áll az alkalmazott társalgási mód­dal. Hallgatja gyermekét, sőt segíti abban, hogy kifejtse ér­zelmi problémáit.

Next

/
Thumbnails
Contents