A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
555 pi életét élték. Ebben a családban és környezetben nevelkedett Jézus, észrevétlenül, rejtetten. Csak Mária és József ismerték származása titkát, melyről Máté és Lukács evangéliumainak elején olvashatunk. A názáretiek azt tartották Jézusról, hogy József fia. Elvégeztek mindent az Úr törvénye szerint, aztán visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el, és Istennek kedve telt benne. Szülei évről évre elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét esztendős lett, szintén fölmentek (Jeruzsálembe) az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elmúltával hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, anélkül, hogy észrevették volna. Azt gondolták, hogy az útitársaságban van. Már egynapi járásra voltak, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték. Három nap múlva ráakadtak a templomban. Ott ült a tanítók között, hallgatta és kérdezte őket. Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein. Mikor megpillantották, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk.” „Miért kerestetek? — kérdezte. — Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?” De ők nem értették, hogy mit akart ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe és engedelmeskedett nekik. Anyja szívébe véste ezeket a dolgokat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt. (Lk 2,39-52) Mit csinál az élet velem? Mit csinálok én az élettel?
