A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
533 A próféta megmondja, szinte fejünkre olvassa bűneiket, s ebben az ószövetség prófétái bátrabbak és szókimondóbbak voltak, mint a mai próféták, akik legtöbbször csak a többiek, a kívülállók bűnéről beszélnek Az ószövetség prófétája mindig a saját népének mondotta: vétkeztetek, megszegtétek a törvényt, széttéptétek a szövetséget az Istennel, magatoknak készítettétek a bajt. Nos, álprófétákban nincsen hiány ma sem. Sőt, nagyon nagy a kereslet. Apokaliptikus, fenyegető, vészjósló prédikációikkal, szavaikkal a közeli pusztulásról beszélnek. Mint ahogy arról beszéltek sokszor az ószövetség prófétái is. De mikor a bűneink fölsorolásáról van szó, akkor az üzenetük és szózatuk elszíntelenedik; akkor elbátortalanodnak. Az őszinte szavakért talán nem jönnének úgy a dollárok ezrei és százezrei a rádió- vagy a tévéprogram támogatására. A készenlét, az állandó készenlét, a vigyázás, az éberség, az imádság. Az alázatos tudat, hogy teremtmények vagyunk és véges életűek. Teremtmények vagyunk és mástól függőek, akik számot adunk életünkről. Ezt hallottuk az elmúlt vasárnapokon a végítéletről szóló tanításban. Ma megint ezt mondja evangéliumában Szent Márk: Készen legyetek, mert a nagy házigazda, az Isten, az ítélő bíró eljön. A hivő ember adventjének alaphangulatát Szent Pál adja meg. A hivő ember is váija Jézus Krisztus eljövetelét. Azét a Jézus Krisztusét, aki meghívta, akinek kegyelméből megigazult. Aki tanításával gazdagította és szépítette életét. Aki hűséges Isten. Az úton elindított bennünket, s az úton vezet bennünket. Parancsokat és meghagyásokat rendelt, azok teljesítésére megadja kegyelmét. Azért a hivő ember is iparkodik készen lenni. De nem rettegésben és félelemben, hanem alázatos bízó reménykedésben. Amit Szent Pál tanított a híveknek, amikor a feltámadás tudatában arra kérte őket,hogy gyászuk ne olyan legyen, mint a pogányoké, akiknek nincsen reményük. Ugyanazt az üzenetet, azt a biztatást adja mai szakaszában az egész keresztény életünkre. Nem rettegésben, nem szolgai félelemben, nem az álpróféták szavaira szinte a félelemtől megkövesült lélekkel, nem rémhírek hordozásával, nem magunk és mások ijesztgetésével, hanem bízó hittel várjuk a mi üdvözítő Jézusunk eljövetelét. Aki majd jön. Amikor minket hív, akkor irgalmas és igazságos bírót remélünk benne. Jön akkor, mikor majd a világot ítéli a győzelmes király. De iparkodunk akkor majd a jobb oldalán állni, és az ő nagy parancsát, a szeretet parancsát minden időben iparkodunk teljesíteni, főleg most az adventi szent időben. Adventi készületünk a szeretet ünnepére az, hogy körültekintünk a portánkon, kinek adhatunk szeretetet. Testi-lelki alamizsnái - kodásunk hogy nyilvánulhat meg jótettekben a szegény, a szenvedő,
