A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11-12. szám
522 Egyes szülők hadvezérekké vedlenek, és kiadják a napiparancsot: Addig, amíg az én kenyeremet eszed, én parancsolok! Tanulsz, és végeztünk! Más szülők pedig megadják magukat: Hagyjuk a vitát! Ha figyelmesen elolvassuk mind a tizenhárom választ, látni fogjuk, hogy mindegyik csak mellébeszélés. Senki sem érdeklődött a gyermek problémája iránt. Senki sem kereste a gyökereket. így egyik sem célravezető. 3. Az eredmény? Az ismertetett reakciók semmit sem oldanak meg. Csak belefojtottuk gyermekünkbe a szót. Megakadt a további beszélgetés. Megingathatjuk önbizalmát. Szakadékot építünk önmagunk és gyermekünk közé. Talán ellenszegülésre késztetjük gyermekünket. Esetenként ellentámadásba is lendülnek a fiatalok. A kisebbségi érzetet isfelébreszthetjük, illetve növelhetjük bennük. Föltárnád bennük az az érzés:szüleik nem értik meg őket, visszautasítják segélykérésüket, szóhoz sem engedik őket jutni. Hányszor halljuk a panaszt: szüléink érdektelenek, nem törődnek velünk. Mit tehet ilyenkor a zsákutcába jutott szülő? Talán a legfontosabb, amikor gyermekünk bármilyen problémával áll elő, hallgassuk végig, ne szakítsuk félbe. Engedjük, hadd beszélje ki magát. Kérdezzük meg terveiről. Kérjük meg, ne hamarkodjon el semmit. Imádkozzunk. Kérjünk tanácsot tanítótól, paptól stb. Aludjunk reá néhány éjszakát. Ne tévesszük szem elől azt, hogy a szülő feladata a segítés. Segítsük gyermekeinket abban, hogy megtalálják nehézségeik okát, és rátapintsanak a megoldás lehetőségeire. A türelem rózsát terem! John Keating püspök AZ EGYHÁZKÖZSÉGI TANÁCS Az egyházközségi tanácsok nem vehetik mintául a világi tanácskozási testületeket, mert a tekintély és a tanácsadás mást jelent az egyházban és a világi társadalomban. Ezt szögezi le John Keating püspök (Arlington, VA, USA) első pásztorlevelében. Az új egyházjog sürgeti, hogy a döntéseket tanácskozás előzze meg; de az egyházjogban az is világos, hogy az egyház
