A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-02-01 / 2. szám

51

MISSZIÓS:. . . a kínai ifjúságért.

A Szentatya ismételten felemelte szavát s kérte imád- ságos könyörgésünket Kínáért, ahol az emberiségnek közel egynegyede lakik, s a kínai ifjúságért, hiszen az ifjúságé a jövő. Mindenütt, Kínában is.

Amikor a képernyőn kínai képeket mutatnak, vagy a nagy nyugati világvárosok utcáin kínai tömeget látunk és nagyon sok fiatal arcot és szinte beláthatatlan tömegeket, akkor megértjük ennek a szándéknak az időszerűségét. Azt sem tudjuk pontosan, hány kínai van valójában a világon.

Azt sem tudjuk pontosan, mi a fiatalok arányszáma Kínában.

De hogy száz- és százmilliónyi- an vannak, abban biztosak lehetünk. Hallottunk róluk, amikor a kulturális forradalomról volt szó. Tudtuk, hogy vidékre szétküldték őket, tanuló egyetemistákat is, hogy szokják meg a vidéki életet, a földhöz kötött embereknek az életét, mert a kenyeret mégis ott termelik meg az egész nagy nép számára. Újabban hallottuk, milyen szigorú kiválogatással szedik össze a legjobb tanulókat a kiválók iskoláiban, mert tudják, hogy nemcsak a mennyiségen — abból nekik nagyon nagy van —, hanem még inkább a minőségen fordul meg a jövő: mennyi képzett fő, mennyi idealista és mennyi hozzáértő kéz nyúl hozzá az egymilliárd fölötti nagy nép jövőjének építéséhez.

Két döntő szempontra legyünk itt figyelemmel. Ha majd a kínai fiatalság is Coca Colát iszik és farmernadrágban jár, attól még nem lesz sem többember, sem jobb ember. Hogy kell ennek az óriási múltú nagy népnek régi kultúrértékeit, családközpontú életfelfogását, az öregek tiszteletét, a megszokott százados udvariassági formákat a nyugati elemekkel úgy egyesíteni, s a kereszténység kincseivel úgy megszentelni, átitatni, hogy abból több és jobb ember legyen, ez a nagy tennivaló. Igen, van ebben a társadalomban idealizmus, van