A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
452 a nagy országúton, amely Ankara városát Isztambullal köti össze. Ismert úton haladtunk, felföldön, szántóföldek között. A törökök azt állítják: ezen a vidéken terem a legjobb búza. Mi magyarok azt tartjuk, hogy a mi búzánk a legjobb; a nyugat-kanadaiak bizonyára a saját búzájukat mondják a legjobbnak. Elhaladtunk egy városka mellett: Nagy Sándor ebben vágta szét kardjával a „gordiuszi csomót", hogy a világuralmat megnyerje. Majd magas hegyeket közelítettünk meg, az ún. Bitiniai Alpokat. Kb. ötórás kocsikázás után elérkeztünk Bursába. Bursa az oszmán-török birodalom székhelye volt a XIV. és XV. században. Szép kilátás nyílik minden irányba. A városban van egy katolikus kápolna is, de zárva találtuk. Azt ajánlották: még nincs nagyon késő, nézzük meg a város nagy nevezetességét, a Ye§H Djami nevű híres mecsetet. Egy szállodában gondoskodtunk éjjeli szállásról, aztán az egész kiránduló társaság a mecset keresésére indult. A buzgó mozlim hivő leveti lábbelijét, és legalább jelképesen megmossa lábát, mielőtt belép a mecsetbe imádkozni. Rólunk, európaiakról azonban tudják, hogy nem szeretjük levetni a cipőnket, ezér t hosszú orrú papucsokkal kínálnak meg, amit cipőnkre felhúzunk. Ebben az esetben is így történt. Egy imám fogadott, hosszú papucsokat hozott, és azokat felhúzva mentünk be a templomba. A padozat szép szőnyegekkel volt borítva. Megértettük tehát a gyakorlati okát is annak, miért nem szabad a mecsetbe poros, piszkos cipőnkkel belépni. A mecsetek berendezése Törökországban olyan, mint az Aja Szófiáé, a keresztény templomból lett mecseté: oltár, szószék, gyertyák stb. Emberi testet ábrázoló képek nincsenek benne. Ha keresztény templomot alakítottak át mecsetté, a képeket rendszerint el födték, bemázolták. Néhol egy földrengés következtében megint előtűntek a képek: akkor meg is hagyták úgy. A mecset sajátos faldiszítései mértani figurákból állnak. Az imám mindent lelkiismeretesen megmutatott. A két magyar asszony merész kérdést tett fel: hol van a nők helye a dzsámiban? Az imám a fejét csóválta, majd kijelentette: Az asszonyok részére nincs külön hely; nincs szükség arra, hogy az asszonyok a dzsámiba jöjjenek. Nagy megbotránkozással fogadták a magyar asszonyok ezt a kijelentést. Hát mi az asszony? állat? Guérau atya hozta helyre a kínos megrökönyödést: Az asszonyok otthon imádkoznak. Békében váltunk el az imámtól, aki különben udvarias volt hozzánk. Visszatértünk szállásunkra, és hálát adtunk Istennek, hogy keresztények vagyunk, és hisszük, hogy a nőnek éppen úgy van felelős lelke, mint a férfinak. Másnap korán keltünk. Guérau atya meg jómagam szentmisét mondtunk. Mise után társaskocsival indultunk délnyugatnak Izmir
