A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-09-01 / 9. szám

410

ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamariaiakkal. Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, ki mondja neked: adj innom, inkább te kérnéd őt, és ő élővizet adna neked.” „Uram — szólt az asszony —, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan veszed az élővizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg fiai és állatai is?” Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik soha többé. Az a víz, melyet én adok, örök életre szökő vízforrás lesz benne.” „Uram — kérte az asszony —, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam és ne kelljen ide járnom meríteni.” „Menj, szólt (Jézus), hívd el férjedet, és jöjj ide.” „Nincs férjem”, felelte az asszony. Jézus ráhagyta: „Jól mondtad: Nincs féljem. Öt féljed volt, s akid most van,az sem féljed. Ezt helyesen mondtad.” „Uram, ismerte be az asszony, látom, hogy próféta vagy. Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.” Jézus így válaszolt: „Hidd el nekem, asszony, eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti ismeretlent imádtok, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól való. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Az Atya ilyen imádókat kíván. Lélek az Isten: akik imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.” Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás - vagyis a Fölkent. Mikor eljön, tudtunkra ad majd mindent.” Jézus erre kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

Közben visszaértek tanítványai. Meglepődtek, hogy asszonynyal beszélget, de egyikük sem kérdezte: „Mit akarsz tőle?” vagy „Mit beszélsz vele?” Az asszony pedig otthagyta korsóját, a városba sietett, és elhíresztelte az embereknek: „Jöjjetek, van itt egy ember, aki mindent elmondott, amit tettem. Talán ő a Messiás?” Erre kimentek a városból,és odasereglettek hozzá.

Közben a tanítványok kérték: „Mester, egyél.” De ő így válaszolt: „Van ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” A tanítványok erre kérdezgetni kezdték egymást: „Talán hozott valaki ennivalót neki?” Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak az akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét. Ugye azt mondjátok: Még négy hónap, és eljön az aratás? De én azt mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket,és nézzétek a szántóföldeket! Megértek már az aratásra. Az arató már most megkapja bérét, és egybegyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető az arató-