A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
398 Nagy Ferenc SZENTBESZÉD A SZENT ANGYALOKRÓL (Egy Szent Mihálynak szentelt, bizánci szertartásit egyházközség búcsúján hangzott el. A beszéd tekintélyes részét a Biblikus Teológiai Szótárból másoltuk többé-kevésbé szó szerint.) Valahányszor az isteni liturgiát végezzük, mindig az angyalokkal együtt ünnepelünk. Ez a hitünk kifejeződik a szentmise számos énekében, imájában. Az angyalok Isten szolgái, küldöttei, hírnökei, ők alkotják Isten udvartartását, családját; nekünk pedig pártfogóink, közbenjáróink, védelmezőink, segítenek bennünket Isten imádásában és szolgálatában. Ma különös tekintettel és ragaszkodással gondolunk a szent angyalokra, főképpen Szent Mihály főangyalra, hiszen az ő ünnepét üljük, és ő ennek az egyházközségnek a védőszentje. * * * Angyallal még soha egyikünk sem találkozott. A szentírás és a keresztény hithagyomány bőségesen tanúsítja a létüket, és mint már említettem, a létükbe vetett hitünket sokszor foglaljuk hitvalló énekbe és imádságba. De mivel személyes tapasztalati ismeretségben nem vagyunk velük, lehetetlen jól megrajzolnunk az arcukat, az egyéniségüket. A szentírás figyelmes tanulmányozása ezt nem köny- nyíti meg, mert hiszen arra jövünk rá, hogy a szentírás kialakulásának mintegy ezer esztendeje során az angyalokról szóló felfogás sok változáson ment keresztül, és mindenféle mezopotámiai, görög és egyéb befolyás érte. * * * Isten üzenetét főképpen az Úr Jézus közvetíti számunkra. Neki pedig számos kapcsolata volt az angyalvilággal. Legjobban tehát úgy ismerhetjük meg az angyalokat, ha megnézzük, mit élt meg és mit tanított velük kapcsolatban az Úr Jézus, és mit tanítottak az ő apostolai. Az angyalok valóságos és tevékeny lények, és világuk középpontjában Isten áll meg az Úr Jézus Krisztus. Jézus többször is bensőségesen érintkezett velük; így pl. amikor a Sátán a pusztában megkísértette, és kudarcot vallott, „angyalok mentek oda, és szolgáltak Jézusnak"; amikor pedig a Getszemáni kertben vérrel verejtékezett, „angyal jelent meg neki a mennyből,és erősítette őt". Az Úr Jézus kijelenti az angyalokról, hogy amikor a kisgyermekek és általában az emberek felett őrködnek, „mindenkor látják a mennyben a mennyei Atya arcát". Amikor az Ur meg akarja értetni velünk, milyen lesz az emberek örök élete a mennyben, az angyalokéhoz hasonlítja, akik nincsenek alávetve a földi állapotnak: „nem nősülnek, és férjhez sem mennek". Az angyalok most még nem ismerik u- gyan az utolsó ítélet napját, mert az az Atya kizárólagos titka; de ők lesznek az utolsó ítélet végrehajtói. Az angyalok már most osztoznak az Atya örömében, amikor a bűnös ember megtér.
