A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

41

— De mi a baja, Julis asszony? Talán fáj valamije? Vagy megbántotta valaki, hogy potyognak a könnyei?

— Nincs nekem semmi bajom, csak hagymát pucolok! — jelentkezett a napsugár nevetés formájában a könnyeken keresztül.

Miután elintézte az ügyét a vállalkozóval, és újra nekiültek tárgyalni, a káplán huncutkodva megszólalt:

— Volna egy kérdésem. ..

— Csak ki vele — biztatta a főnöke.

— Mi az, ami se nem üt, se nem sérteget, sem fájdalmat nem okoz, és mégis megkönnyezi éti az embereket?

Nem kellett felelet, mind a ketten kacagni kezdtek:

— Hát természetes, hogy a hagyma, tisztítás közben.

* * *

Még több ilyen sziporka is röppent ki a pap naplójából, de helyszűke miatt elég ennyi is. Kár lenne, ha elkallódnának.

II. János Pál

A TÖRTÉNELMI IGAZSÁG LUTHERRAL KAPCSOLATBAN ÉS A KERESZTÉNYEK EGYSÉGE

A pápának itt következő levele 1983. október 31-én (a reformáció ünnepén) kelt, és Willebrands bíboroshoz, a Keresztény Egységtitkárság elnökéhez

íródott.

Pár nappal karácsony előtt a Szentatya ellátogatott a római evangélikus Christuskirchébe, és Christoph Meyer helyi lelkésszel német nyelvű ige- ésima- liturgiát végzett. Először fordult elő, hogy egy pápa lutheránusokkal közös istentiszteleten vett részt, és először az is, hogy egy pápa Olaszországon belül a reformáció bármely egyházával közösen végzett istentiszteletet.. A lelkész Luther Márton egységimáját mondta el: „Esedezve kérünk, Urunk, hogy Szentlelked segítségével egyesítsd újra azt, ami darabokra tört . . .” Beszédében a pápa kijelentette: „Ez a találkozó szívem mélyéig megrendít.” „Forrón áhítjuk az egységet, és megvalósítására minden erő- feszítész megteszünk, nem csüggedve a nehézségek miatt, amelyekkel utunkon szembe kell néznünk.” A pápa nem szólt erről, milyen hosszú az út; bizonyára még jó pár nemzedéknek rajta kell járnia, mielőtt célba érnénk.