A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
3 jük, tudjuk, nagyon időszerű a szándék, hogy bár adna nekünk Isten az egész világ számára megértő szívet, érdeklődést és jóakaratot. Hogy a világ eggyé kezd lenni, az ma már nemcsak egyszerű szólam. A közlekedési eszközök és a hírközlő eszközök közelebb hozták egymáshoz a népeket, a kontinenseket. Amerikában és Kanadában, Európa szocialista országaiban is látjuk, hogy camp-helyek vannak, azaz táborozó helyek. A nemzetközi jelzéseket az országutakon, kontinenseket átszelő országutakon mindenki megérti. A nagy repülőterek nemzetközi egyetemes emberi jellege mind nyilvánvalóbb lett. Szóval, technikai síkon kezd a világ eggyé lenni. Talán semmi sem hozta közelebb a világot ezen a síkon, mint a hírközlő eszközök, ott is pontosan a távolbalátó, a tévé. Ami Kínában történik, vagy Dél- Afrikában, Európa valamelyik zugában, Kanadában, Amerikában, az esti híreknél nemcsak ismertté, hanem látottá is lesz az emberek nagy része számára. S az óriási felhőkarcolókban éppúgy ott van a távolbalátó készülék, mint az egyszerű földszintes kis házakban, sokszor misz- sziós állásúak kunyhójában. Tényleg közelebb hozza egymáshoz az embereket. Amit a híres kanadai professzor úgy fogalmazott meg, hogy szinte egy falu, egy város lett az egész világ, az a technikai vonalon igen közeli valóság. De hol vagyunk egymástól lélekben? Megértésben, egymás kölcsönös becsülésében, szeretetében? Az imaapostolság nagy táborától ezért kéri az Egyház ezt az imát 1984. januárban. Most úgyis imádkozunk a kereszténység egységéért; imádkozzunk űz egész világ testvéri egységéért is. Mert felfogásban, lélekben, egymás megbecsülésében, kölcsönös értékelésében még nagyon messze vagyunk egymástól. Még nem mindenki érzi a szükségét ennek az egységnek. De az egységigény, a megvalósítására való törekvés szinte elemi erővel ragadja meg sokszor a fiatalságot. Ha az imádkozok táborát, a jövőre néző fiatalokat megnézzük, vagy a fiatalok kongresszusát, sokszor a számunkra, felnőttek számára érthetetlen vad tüntetéseket, ez van a színfalak mögött. A fiatalság azt érzi, hogy ez a világ, amelyet a szülők, a nagyszülők készítettek számára, minden kényelme, technikai haladása ellenére nem az igazi embernek való világ! Sokszor rombolni akarnak anélkül, hogy tudnák, mit kívánnak helyébe hozni. Ez van a lázadó hangulat mögött. így nincs jól, ahogy van. De hiába változnak a technikai eszközeink, a közelekedés hiába lesz gyorsabb, a hírközlő szervek hiába adják az egész világ tudomására a híreket: ha a lelkek és a szívek nem jutnak egymáshoz közelebb, nem sokra megyünk vele. Belül, a szív mélyén kell újjáalakulnunk. Az ószövetség nagy prófétái is erről beszéltek, „Új szívet adok én nektek, érző emberi szívet”; kiveszem
