A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-01 / 8. szám

367

Ezen a címen jegyzéket ál- oooooooooooooooooooooooooo lított össze egy mainzi erkölcsteológus, Johannes Reiter. PROBLÉMÁK ÉS MEGOLDÁSOK

A kromoszómák génállománya az átöröklött emberi tu- oooooooooooooooooooooooooo lajdonságok fiziológiai hordozója.

Öröklődnek nem csupán kedvező jó adottságok, hanem betegségek is (pl. a mongolizmus, és még vagy 3000 egyéb betegség). A tudomány és a technika rohamos fejlődésével a gének titkát nem csupán egyre jobban megismerjük, hanem módosítani is tudjuk; lehetségessé válik a génmanipuláció, a géntechnológia. (A problémakör néhány szempontjáról tájékoztat P. Varga Andor, lapunk 1981-es évfolyamában, a 320-324., 515-518. és 558-560. lapokon.)

Maga a „tízparancs” se nem végleges, se nem teljes — vitatható és kiegészíthető —; de jól tükrözi a kérdéssel kapcsolatos erkölcsbölcseleti vita jelenlegi állását.

1. A természetbe való beleavatkozások meg vannak engedve, de következményeiket felbecsülni és mérlegelni kell.

A GÉNTECHNOLÓGIA „TÍZPARANCSA”

2. A kutatás szabadságának határait az emberiség java szabja

meg.

3. A géntechnikus munkáját nem lehet kizárólag a tudósokra hagyni, hanem nyilvános ellenőrzésnek kell alávetni.

4. A kutató személyesen felelős saját felismeréseiért, valamint azért, amit mások csinálnak velük.

5. A géntechnológia céljainak átfogó értelemben gyógyító (te- rapeutikus) jellegűeknek kell lenniük.

6. A kutatásnak nem szabad embernek ember feletti uralmához vezetnie, és nem szabad sértenie sem a megszületett, sem a még meg nem született élet egészségét és személyes érinthetetlenségét.

7. Kutatási „tárgyként” a genetikus emberi „személlyel” találja magát szemben, akivel soha nem szabad visszaélnie mint eszközzel valami cél elérése érdekében.

8. Az ún. genomanalízis - vagyis egyedi géntérképek felvázolása — csak szabad beleegyezéssel az egyed javára történhet; nem vezethet a munkahelyen való hátrányos megkülönböztetéshez.