A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-08-01 / 8. szám
349 s a virágokat és szórakozó vadászok golyói lelkem fényeit oltogatják naponta kel útra a pusztulás belőlem s ha nem hagyom engem dönt naponta romba szabad vagyok hogyan valljalak Fény magamban is hogyan hordozzalak és egyre véresebben bukdácsolva bukva hogy ne valljalak foglyod vagyok egyetlen remény nélküled csak az értelmetlen seb marad csak a lefele és én szeretnék enyéimnek asztalt teríteni nászágyra tiszta lepedőt szeretnék sírni a síroknál és gyerekek közt villanyvonattal játszani szeretném megkapálni kertemet micsoda fény vagy hogy mindezt moccanatlan elbírod sokáig vártalak hogy megjelenj sokszor azt hittem te vagy és felfedezni véltem hangod alakod már megadtam magam ma már csak ülök csak teszem a dolgom olykor még fásult perlekedve és tudom hogy itt vagy valahol lelkemre ráült a csönd a sötét tartsd pórázukat fel ne faljanak mert itt vagy valahol nekem és így minden kereszt ragyog és tudom hogy moccanatlan mozdulásod rabjaként vagyok de ez ma van és nem tegnap van és holnap hanem legyőzetés árnya sötétnek halálnak vagy az élet Élet megtöretve is el ne ejts törékeny cserépedény vagyok remegve kezedbe ajánlom magam
