A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-08-01 / 8. szám

340

nak jutni az oltár szolgálatához. „Mint püspököknek lényeges főbenjáró kötelességünk — mondották —, hogy megteremtsük azt az egyházi szervezetet, amely mint jelkép szerepel a többiek számára. Az Egyház teljes kibontakozásában csak akkor áll a hívők és hitetlenek előtt, ha benne a Krisztustól küldött vezetők, a nép vezetői, a papok, a szerzetesek ott vannak, irányítják Isten népét a hozzá vezető úton. Tanításukkal is, példájukkal is.”

Mikor a Szentséges Atya közösen fogadta Mozambik püspöki karát, ő maga is hivatkozott nagy dicsérettel és elismeréssel a püspöki kar állásfoglalására, s hozzátette: „Azt látom beszámolótokból, hogy pontosan tudjátok, milyen odaadó buzgalommal kell fáradozni azon, hogy a papi és szerzetesi hivatások növekedjenek a ti országotokban. Ismerem a nehézségeket. Tudok azokról a körülményekről, amelyek akadályozzák a hivatások kibontakozását, a hivatások beteljesedését. De buzgalmunkat, iparkodásunkat feladni nem lehet soha. A ti mostani bevetett munkátok, áldozatotok majd megtermi gyümölcsét. Talán könnyek között vetettetek, de aratásotokban örvendezni fogtok. Ti most szenvedtek, látva, mekkora az aratás, és milyen kevés a munkás. De épp a mai áldozatok és ima erejével és eredményeképpen küld az Isten munkásokat az ö aratásába, és amit könnyek között vetettetek Mozambikban, azt majd mások, a kiimádkozott s az oltárig segített hivatások, szerzetesek és szerzetesnők betakarítják az Isten csűrébe.”

Imádkozzunk, hogy a Szentatya szándéka szerint Mozambik püspökeinek odaadó munkája és a hívek imádsága a mi imádságunktól támogatva minél előbb sok papi és szerzetesi hivatást támasszon az ország javára. Képeznek külföldön is katekétákat és civileket, akik a papság és a szerzetesek munkájába besegítenek, és lassanként begyógyulnak a sebek. A régi idegenkedés a régi misszionáriusok iránt megszűnik, és bízunk benne, hogy tovább növekszik és fejlődik majd az ország katolikus élete.

(Folytatása 359. oldalról.)

regáció élére került. Mint említettük, a szentírás és a sémi nyelvek professzora volt; a legnagyobb ír egyházmegye érsekeként kiválóan adminisztrált és sokat épített, lelkipásztori stílusában azonban nem volt úttörő, inkább konzervatív. A hárommilliónál kevesebb ír katolicizmus ma is az egyik legjelentősebb missziós közösség; de, úgy látszik, éppen az ír misszionáriusokat és a dublini egyházmegyét lepte meg legjobban a kinevezés.

Minket, magyarokat az az öröm ért, hogy Kada Lajos, aki az első magyar származású pápai nuncius lett 1975-ben, abban is az első magyar, hogy egy római kongregáció titkári tisztjét kapta.