A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
333 LK: Mindenekelőtt azt a be nem vallott meggyőződést kell említenem, amely szerint a világi teológus bizonyos konkurenciát jelent a papok számára. Emiatt nem egy helyütt inkább egyházmegyei, mint plébániai munkaterületen alkalmaztak világiakat; ez azonban nem tartható megoldás. Más ok: az anyagi nehézségek, vagy bizonyos előítéletek a világi teológusokkal szemben. HK: Végsősoron elmondható-e, hogy bevált a világiak alkalmazása lelkipásztori munkákban? LK: Természetesen vannak csalódások, a papság számára is. A legfőbb vád, hogy a világiakat az üzleti szellem jellemzi: a lelkipásztori tevékenységben jól fizetett állást látnak, 40 órás munkahéttel. Sok esetben nem azonosítják magukat az egyházzal, és lelkiségük is hagy maga után kifogásolnivalót. HK: Ezek a vádak némely esetben valós alapokon nyugszanak? LK: Kétségtelen, hogy nálunk, világi teológusoknál is tapasztalható bizonyos „klerikalizmus”. Emiatt kettős nyomás szorít, éppen a lelkiség tekintetében is: a megszokott dolgok mellett előlegezett bizalom szól, ami viszont új, az eleve gyanús, annak igazolnia, elfogadtatnia kell magát. HK: Nem onnan erednek a problémák, hogy kezdetben csak szükségből alkalmazták a világi teológusokat, látva a szorongató paphiányt? LK: Kétségtelen, hogy nem valami messzetekintő lelkipásztori tervezés eredményeképp alkalmaztak minket az egyházban, hanem személyzeti nehézségek miatt. Ez a helyzet azonban nem tartósítható, már csak azért sem, mert a lelkipásztori munkatársak komolyan veszik plébániai és egyházmegyei feladataikat. A továbbra is növekvő paphiány ugyanis arra kényszerít minket, hogy újabb feladatokat válaljunk, mint pl. keresztségi vagy házassági előkészítés — és a szentségek kiszolgáltatása terén is növekednek a ránk váró munkák. Mindez messzemenő szerkezeti változásokat fog megkövetelni az egyházon belül. HK: Gondolja, hogy a világiakat elfogadná a hívek közvéleménye különböző egyházi állásokban, akár vezető szerepben? LK: Bőséges tapasztalatomból sok példát idézhetnék, hogy az egyház- községek azokat a világiakat fogadják el, akikkel emberüeg jól ki lehet jönni. De- hát nem így áll ez a papokkal is? HK: Milyen különbséget lát németországi és svájci tapasztalatai között? LK: A német püspöki kar világos irányvonala szerint világi teológusokat mint szakembereket alkalmaznak lehetőség szerint egyházmegyei állásokban. Liturgiát vezető világi - Peruban
