A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
325 1. Eleven elv Az egyöntetű és álhatatos nevelés elve nem kőből és nem csontból van. Nem hajlíthatatlan és nem merev. Nevelési elveink elevenek, testhez szabottak. Alkalmazhatók a családi légkörhöz, személyekhez, helyzetekhez. Esetenként igen rugalmasak. Sohasem engedhetjük meg pl. azt, hogy a hároméves gyermek késsel játszadozzon alvó kistestvére közelében, Önmagában és testvérében is kárt tehet. Ugyanakkor elnézzük, hogy kisgyermekünk játszadozik, miközben a család közös imáját végzi. Azt sem hagyhatjuk jóvá, hogy gyermekeink üssék, verjék egymást, de azt már eltűrjük, hogy birkózzanak és hancúrozzanak, habár tudjuk, hogy ennek is gyakorta sírás a vége. Sokszor a szülő közérzetétől vagy valamelyik családtag állapotától is függ, mit enged meg és mit tilt. Pl. ha elfoglalt vagy beteg, nem fogja engedni, hogy gyermekei ricsajozzanak szobájában. Ha pedig szabad és egészséges, még maga is futkos velük. 2. A szülő is ember Már kimondtuk, hogy a gyermek is érzékeny ember. Ne feledjük azt sem, hogy a szülő is érző szívű személy. Tűrőképessége változó. Egyik nap kétszerese, máskor szinte semmi. Érzelmi világa és hangulata is ingatag. Egyszer teljesen higgadt és nyugodt, máskor tele van szorongással, feszültséggel. Egyszer vidám, máskor lehangolt. Ne szégyelljük bevallani magunknak, hogy még nem vagyunk szentek. A házasság szentségi kegyelme sok erőt ad a szülőknek, de embervoltukat nem veszi el. Mivel a szülő is ember, az sem kivételes eset, hogy egyik gyereke közelebb áll hozzá, a másik idegenebb. Maga sem tudja, miért. Esetleg azért, mert az egyik gyerek tulajdonságai és adottságai kedvesebbek, a másiké taszítanak. A családi kör többi tagjai is emberek. Rájuk is figyelemmel kell lennünk. Ugyanakkor sok függ a körülményektől is. Az udvaron pl. lovazhatnak a gyerekek, de a vendégekkel telt szobában ez már nehezen valósítható meg.
