A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-07-01 / 7. szám

306

OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Tanár és rendi elöljáró, lelkivezető és író, rendalapító és költő. Már MÚLT ÉS JELEN ezek a tények is mutatják színes egyéniségét. Valódi jelentőségét csak az ö- OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO rökkévalóságban fogjuk látni, hiszen

tevékenységének fő mozgatója az volt,

hogy lelkeket vezessen az Atyai házba.

A Vatikáni Rádió részéről P. Kozma György idén januárban beszélgetést folytatott Csávossy Elemér atya két személyes ismerősével, akik az Unum szerzetes kongregáció tagjaiként voltak munkatársai.

VR: — Elsőnek Huba Judit testvért kérnénk, mondjon néhány életrajzi adatot Csávossy atya fiatalkoráról.

HJ: - Most 100 éve már annak: 1883. október 24-én született a Torontál megyei Bogdán. Ma Jugoszláviához tartozik ez a Bogda. Édesapja földbirtokos volt. Édesanyját, akit nagyon szeretett, hatéves korában elvesztette. Három év múlva aztán az édesapja újra megnősült. Elemér nagyon szerette a mostohaanyját is. Aztán Kalocsára került a jezsuiták gimnáziumába, onnét később a kalksburgi (ausztriai) jezsuita gimnáziumba, és ott is érettségizett. Iskolás éveiben nagyon szeretett osztályelső lenni, és egyáltalán nagy ember akart lenni. A példaképei nem kisebb emberek voltak, mint Nagy Sándor, Hannibál, Cézár, és aztán legalább is Napóleon. Ebben az időben még a vallásos élete is tele volt küzdelemmel, sok

Vatikáni Rádió

CSÁVOSSY ELEMÉR ÉS AZ UNUM

aggállyal küszködött, és szenvedélyes természete kisebb-nagyobb bűnökbe is sodorta. 17 éves volt, amikor 1900. október 13-án egy iskolai vagy intézeti lelkigyakorlat alkalmával egész őszintén megtért, és attól kezdve egészen komoly lelki életet élt. Alig egy héttel később már fölébredt benne a vágy, hogy belépjen a jezsuita rendbe. És ezt az elhatározását keresztül is vitte, annak ellenére, hogy édesapja először igen ellenezte. De végül is beleegyezett, és 1903. február 1-én belépett az osztrák-magyar rendtartomány Sankt Andrä-i noviciátusába. Később, amikor a két rendtartomány, az osztrák és a magyar, szétváltak, akkor ő a magyar rendtartományba kérte felvételét, vagyis a magyaroknál maradt. Első szentmiséje 1911. július 15-én volt; 14-én szentelték, és 15-én volt a primíciája. Ezt a két napot egészen haláláig mindig megünnepelte.

VR: — Hallhatnánk valamit fiatal jezsuita életéről, kezdeti működéséről?

HJ: — Mint tanár is működött. Elvégezte a matematika-fizika szakot az egyetemen, aminek még az az érdekessége, hogy nem túlságosan vonzotta őt a matematika és a fizika, inkább szeretett volna irodalom—nyelv szakra menni. De mivel az előbbire volt szükség, szó nélkül vállalkozott rá, és sikeresen el is vé-