A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
305 3. Iktassuk ide egyéni beszámolónkat: a) milyen lelki élményünk volt az utóbbi időben; b) mit olvastunk, tanultunk hitünk felől, ami különösen megfogott; c) milyen apostoli próbálkozásunk volt, ami sikerrel járt, vagy ahol nehézségekkel találkoztunk. 4. Felolvashatunk talán egy verset, részletet „A Szív”-ből, más könyvből vagy folyóiratból. 5. Zárjuk le együttlétünket imával. Tehetjük úgy, mint a szentmisében szoktuk a hívek könyörgésével. Mindig van miért — Istent dicsőíteni: Dicsőítünk Téged; — Istennek hálát adni: Köszönjük, Urunk; — Istentől bocsánatot kérni: Bocsáss meg nekünk, Urunk; — Istent engesztelni: Fogadd engesztelésünket; — Istentől segítséget, kegyelmet, javakat kérni: Kérünk Téged, hallgass meg minket! Mindig Jézus nevében kérünk a Szűzanyával és a szentekkel egyesülve. Nagy kegyelem, ha egy órát ily módon együtt tudunk tölteni. A kiscsoport (3—5 személy vagy több) hetente jöhetne össze, s bizonyára lenne alkalom, amikor az ilyen csoportok találkozhatnának. Együtt imádkozva tapasztalni fogjuk az ima erejét, Jézus jelenlétének boldogító vigaszát, a közös tapasztalatok kicserélésének hasznát. ocoooooaxwococxxx^^ A zsoltárokban gyakran kifejezzük az ellenséggel szemben érzett szorongást, Istentől segítséget kérünk az ellenség ellen, sőt átkot is mondunk az ellenségre. Talán arra van szükségünk, hogy mindig újra végigjárjuk az ószövetségi zsoltárok útját, hogy végül Jézusban megérthessük Isten szeretetét, és az ellenséget elfogadhassuk testvérnek. Talán naponta olyan tények és emberek adódnak elénk, hogy saját életünket vagy kifejlődésünket fenyegetik, esetleg csupán fenyegetni látszanak. Ilyenkor mindenekelőtt észlelni kell és elfogadni azokat az érzéseket, amelyek a fenyegetés folytán kelnek bennünk. Ha aztán elmélkedő találkozásban szembesülünk Isten valóságával, akkor megnyílhat előttünk annak útja, hogy ellenséges érzéseinket a bizalom és a szeretet érzéseire váltsuk, Isten elgondolása szerint gondolkodjunk, és az ő akarata szerint cselekedjünk. Hugo Bechter <xooocoooooooooooooocoooc^^