A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
32 tartanak nyilván, a szentmisékre rendszeresen 80-90-en szoktak eljönni. Hogyan lehet bekapcsolódni ebbe a kezdeményezésbe? Szí: Nagyon érdekes dolog, hogy a siketek misszionáriusai maguk a siketek. Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtük ezt az intenzív formát, kb. húszán voltak, és egymás segítségével növekedett fel a számuk ennyire. Egyébként, akit érdekel, a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat hivatalában jelentkezhet; VIII., Mikszáth Kálmán tér l.sz. alatt van ez az iroda, a Piarista Gimnázium épületében, a földszinten. Munkaidő alatt ott lehet jelentkezni, vagy pedig a Tömő utcai Béke Királynéja Lelkészségen Futó Károly atyánál, aki a siketek papja kilenc év óta. VR: Hogyan illeszkedik ez a kezdeményezés az egyház életébe? Szí: A bíboros úr ismeri ezt a lelkipásztori munkát, és 1977 óta minden évben december 26-án délelőtt a siketek számára misézik. Olyankor ő a teljes szentmise tolmácsolását kéri, és a teljes prédikációt is tolmácsoljuk a siketek számára. Ez nagy öröm nekik, hogy a bíboros úr hozzájuk jön, aki nagy szeretettel és testvéri jóakarattal fordul a siketek felé. A szentmisék a Piarista Gimnázium kápolnájában vannak, minden hónap 2. vasárnapján 4 órától kezdve, kb. fél hétig szoktunk együtt lenni, mert a szentmise után még vetítettképes katekézist is tartunk a közösségnek. Általában a szentmise olvasmányaihoz kapcsolódnak ezek az oktatások, ha csak lehet, vagy ha különleges ünnep van, akkor annak a témájához kapcsoljuk. A hitoktatás ugyancsak a piaristák épületében folyik, ott kaptunk termet és lehetőséget erre. A bibliaórák is minden hónap 4. szerdáján du. öttől fél hétig ugyancsak a piaristák épületében vannak. VR: Végül terveikről szeretnénk kérdezni. Szí: Két fiatalemberünket három évvel ezelőtt a bíboros úr lektorrá és akolitussá szentelte. Az egyik áldoztatni jár a beteg siketekhez, a másik pedig részt vesz a hitoktatásban, mert ő a levelező teológiát elvégezte. Egy rendkívüli képességű, nagyon intelligens fiatalember. . . Szeretnénk, ha minél több siket tudomást szerezne Budapesten erről a lehetőségről, és minél többen jönnének, a felnőttek pedig minél többen hoznák gyermekeiket. Azt is szeretnénk, ha az országban is terjedne. Erre már többféle próbálkozást is tettünk. Többször kirándultunk siketjeinkkel, főleg püspöki városokba, hogy a helyi szemináriumban tartsuk a szentmisét, hogy ott a kispapok láthassák, hogyan folyik a siketekkel való beszéd. . . Még egy nagy vágyunk és tervünk van a jövőre: igen nagy szükség volna valami kis házra, ami a miénk lenne, és ahol elhelyezhetnénk az idős siketjeinket gondozásra. Amit egyben egy kis központnak is
