A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
29 zítette, hogy — kevés időeltolódással — ha az egyikünk a magáét felborította, a másik kettővel is ez történt. Amikor iskolába kerültünk, elég hamar rájöttünk arra, hogy elképesztő hasonlóságunk komoly tőkét jelent. Beosztottuk egymás közt. Például: holnap történelemből a tatárjárást kérdezik. Megtanulja: Boldizsár. Nos, ha Gáspárt hívják föl, a Boldizsár mondja föl a leckét, ha Menyhért tudását firtatja a tanár, akkor is a Boldizsár felel, így gyűjtögettük okos beosztással a jó jegyeket, amíg egyik tanárunk gyanút nem fogott. Ha láttátok volna, hogy milyen sugárzó arccal hívott mindhármunkat a táblához, és adott fel három különböző kétis- meretlenes egyenletet, mondván: — Elég széles a tábla, hogy hárman is írjatok rá. Amikor pimasz kis csalóknak nevezett bennünket, egyformán lekonyult a fülünk, és egyformán elhatároztuk, hogy mi majd megmutatjuk a világnak. Egy hét múlva már csak úgy emlegettek bennünket, mint minden szempontból veszedelmes bűnszövetkezetet. Bármi történt az iskolában, az utcánkban, a hokipálya mellett vagy a sporttelepen, biztos, hogy elsőnek minket gyanúsítottak meg. A legnagyobb egyetértésben terveztük és hajtottuk végre rémtetteinket, mert mindig tudtuk bizonyítani, hogy a vádlott ugyanabban az időben tanúk bizonysága szerint a füvet nyírta, autót mosott vagy a sarki presszóban a hamburgert osztogatta. A baj köztünk akkor kezdődött, amikor a pisze Csöpi nem engem, hanem első öcsémet, Menyhértet vette ki a pakliból. Magam egyből olyan lettem, mint a kéngödör. Boldizsár öcsém is úgy jártkelt, mint egy bánatlegény. Csöpi dicskoronával a feje fölött mesélte barátnőinek, hogy a három Király fiú majd megvesz utána. Máskor egy röpgyűlés elég volt nekünk arra, hogy az ilyen hírverésre kellő tapintatlansággal válaszoljunk. De most hiába mondtam Menyhért öcsémnek, hogy a haza érdekében világhíres hadvezéreknek is le kellett mondaniuk szívük vágyáról, magas volt neki, mint malacnak a zsiráfvályú. Nem volt más, ki kellett ábrándítani a gyereket abból a boszorkából. Boldizsárral ráültünk a telefonra. Amikor Csöpi Menyhérttel megbeszélte, hogy hol találkoznak, két percre rá Boldizsár felhívta Csöpit, hogy nem ott, hanem máshol. Aztán összekevertük az időt. Más ismertetőjelet adtunk, aztán azt is ismételten megváltoztattuk. A diszkóban a terem más és más sarkában tűntünk föl, és Csöpi nem értette, hogyan tud Menyhért olyan gyorsan ruhát váltani. Nem értette, vagy inkább csak mutatta. Mert hamarosan rájöttünk, hogy miért vihog rajtunk az egész leányiskola. Csöpi, míg Menyhérttel játszott,
