A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-06-01 / 6. szám
272 kezdett írni; Pitikén az utolsó pádból kurjantotta, hogy rajzoljon is. Szóval megveszekedett a banda. Egyszer csak ki vágód ott az ajtó, és mintha a magnószalagot elvágták volna, olyan süket csend lett az osztályban. Az ajtóban ugyanis az iskola rettegett némettanára állt, Dr. Diadal Dénes, nevének újabb változata szerint DiHdani. Moccanni sem mert senki. A tanár beírta az osztálykönyvet, aztán lejött a katedráról, és sétálni kezdett a padok között. Két éve a németet már nem ő tanította. így ezekkel a fiúkkal csak tízpercben találkozott, amikor éppen ügyeletes volt az első emeleti folyosón. Csodák csodája! Nem pattogott, nem kiabált. Megkérdezte u- gyan Jelineket, hogy mi volt leckére, mennyit kaptak föl ismétlésre, de amikor Jelinek hadarni kezdte a mohácsi vészt, leültette. Lassan ment egyik pádtól a másikig. Mintha azt mustrálta volna, hogy ki mennyit nőtt, hogyan ment ki a formájából, mennyire szeretne pimaszabb lenni azzal, akivel lehet. Fejér Tibor előtt hosszabban elidőzött. Mintha arra akart volna részletesebben visszaemlékezni, hogy ezt a tunya gyereket három éve mérgében hogyan gyömöszölte a katedraszekrénybe. Szabó Pista a sok pofonra gondolt, és arra, hogy a pofonok ellenére a legjobb jegyet találta évvégi bizonyítványában németből is. Diadal tanár úr megkérdezte Csikóst, hogy még mindig futballbíró akar-e lenni. Az egész osztály nevetni kezdett, mert megérezte, hogy vége a rémuralomnak. A tanár csak legyintett, hogy csend legyen. Most már Szabó Pista előtt állt. — Na, és te? Ahhoz, hogy gabonás legyél, nem kell reálba járnod. . . Pista megérezte a tanár tekintetéből, hogy kérdését barátságos évődésnek szánta. Már készült, hogy felálljon, amikor Gutmann vigyorogva közbeszólt: — Papnak megy. . . most tanulja a latint. . . A tanár tekintete megpihent az elpiruló Szabó Pistán, és csak ennyit mondott: — Nehéz négy év latinját pótolni, de ha nagyon akarod... Már ment is tovább, amikor Gutmann félhangosan megjegyezte: — Pályatévesztett hülye. . . Megjegyzése úgy csattant, mint a gyűlöletből adott pofon. A szomszédos padokban kuncogni kezdett kettő-három. Szabó Pista arca égett a szégyentől.. . és tehetetlenségétől. Erre azonnal kellett volna válaszolnia.
