A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-06-01 / 6. szám
248 A századok folyamán az orvosi, ápolói szolgálat intézményesen kibontakozott: az irgalmas szamaritánus szolgálatát végzik mindazok, akik a betegek, szenvedők testi-lelki segítségére sietnek. E parabola lett az erkölcsi kultúra és az egyetemes civilizáció egyik lényeges ösz- szetevője. A pápa szó szerint ezeket írja a 29. pontban: „Azokra az emberekre gondolva, akik tudományukkal és rátermettségükkel számtalan szolgálatot tesznek szenvedő felebarátaiknak, elismerésünket és hálánkat kell kifejeznünk. És köszönetünk kiteljed mindazokra, akik önzetlen módon szolgálják szenvedő felebarátjukat, önként vállalkozva az irgalmas szamaritánus szerepére, akik a hivatásbeli kötelességteljesítésen túl idejüket és erejüket ennek az ügynek szentelik. Az ilyen önkéntes „irgalmas szamaritánusi” tevékenységet lehet karitatív vagy szociális munkának nevezni, de apostolság lesz, amikor világosan evangéliumi indítóokokból teljesítik, különösen ha az Egyházzal és a keresztény közösséggel egységben történik. ” Az irgalmas szamaritánusok sokrétű tevékenysége által alakulnak ki a társadalmi és emberközti kapcsolatok keretéül szolgáló alapvető erkölcsi értékek: az emberi szolidaritás és a keresztény felebaráti szeretet értékei; és egyben ezen a fronton szembeszállunk a gyűlölet, az erőszak, a kegyetlenség, az ember megvetése, vagy egyszerűen emberi szenvedéssel szemben mutatkozó közömbösség különféle formáival. Mindenkinek Krisztus a példa, aki tökéletesen megvalósította, amit a parabolában tanított: mint irgalmas szamaritánus vigasztalt, gyógyított, körüljárt jót cselekedve. És Máté 25. fejezetéből, az utolsó ítélet leírásából tudjuk, hogy az Isten országába való belépés feltétele ez: mit tettünk beteg, éhező, mezítelen stb. testvéreinkért. „Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek” — mondja a bíró Krisztus. Jóra fordítani a szenvedést és jót tenni a szenvedőkkel: ez Krisztus kettős tanítása. 8. Végkövetkeztetés Az apostoli levél befejezésében a pápa azt hangoztatja, hogy amint Krisztus nyilatkoztatta ki az embert az embernek, ugyanígy Ö tálja föl a szenvedés értelmét is. A Megváltás jubileumi évében — Mária és a szentek közbenjárását kérve - arra buzdítja a szenvedőket, akik összegyülekeznek Krisztus keresztje alatt, főleg azokat, akik Krisztusban való hitükért
