A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-06-01 / 6. szám

244

Szabó Ferenc

II. JÁNOS PÁL PÁPA APOSTOLI LEVELE AZ EMBERI SZENVEDÉS KERESZTÉNY ÉRTELMÉRŐL

(Második és befejező rész)

4. Jézus Krisztus: a szeretet legyőzte a szenvedést

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 1,3.) Jézus Nikodémushoz intézett szavai Jánosnál Isten üdvözítő művének középpontjába vezetnek bennünket: itt van a keresztény szóté- riológia, üdvösségtan lényege. Isten üdvözítő emberszeretete Fia, a világért odaadott Jézus Krisztus szenvedésében tárul fel.

Jézus Nikodémussal való beszélgetése rávilágít a szenvedés alapvető és végleges értelmére. Az ember a bűnnel „meghal”: elveszíti az örök életet, ha visszautasítja Istent; ez a kárhozat. Az egyszülött Fiú üdvözítő küldetése az, hogy legyőzze a bűnt és a halált, visszaadja az elveszített örök életet: halálig menő engedelmességével győzi le a bűnt, és feltámadásával a halált. A rossz és a szenvedés evilági dimenziójában is a bűnhöz kapcsolódik. A személyes bűnök nem szakíthatok el a kezdetek bűnétől, a „világ bűnétől”, vagyis a személyes bűnös tettek mögötti háttértől és az ember történetének társadalmi folyamataitól. Ha nem is szabad itt alkalmazni a közvetlen függés szűk kritériumát (mint Jób barátai tették: tehát azt, hogy minden szenvedés büntetés), nem is lehet teljesen elvetni azt az ismérvet, hogy az emberi szenvedések mögött a sokrétű bűn fedezhető fel. Hasonlóképpen a halál is — bár nem szenvedés a szó időbeli értelmében — valamiképpen összefoglal minden rosszat.

Isten Fia tehát megszabadítja az embert a bűntől és a haláltól, megadja az örök élet reményét. Jézus Izrael körében, üdvözítő küldetése közben állandóan kapcsolatban van az emberi szenvedéssel: betegeket gyógyít, szomorúakat vigasztal, jóllakatja az éhezőket, megszabadítja az embereket a süketségtől, vakságtól, leprától, a gonosz szellemektől, halottakat kelt életre. De ezen túl Krisztus magára veszi az emberi szenvedést, és így szabadít meg bennünket. Kereszthalálával szerzi meg az örök életet: ez az örök, megváltó Szeretet műve. így teljesíti be az írásokat, nevezetesen az Izajás 53. fejezetében — Jahve Szolgája negyedik énekében — leírt szenvedő Igaz sorsát. A Szentatya hosszan idézi és magyarázza ezt az éneket, megmutatva, hogy miként teljesedik be az ártatlan Igazról szóló ének a kereszten szén-