A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-01 / 5. szám

211

Szép arany nyaklánc, mennyei borház, Érctorony, fedett sánc:

Minden nyomorgót üdvet adva megszánsz.

Pálma sudára, nektár pohárja,

Fűszer illat-árja:

Vidd a bolyongót égi hon útjára.

Szent búza magja, ékszer smaragdja, Irgalom harangja:

Jusson elődbe e zsolozsma hangja.

Harc lobogója, vígság folyója,

Szűz virág bimbója:

Égi gyönyörnek vagy te kincstartója.

Föld liliomja, rózsagally lombja,

Szállj az égi honba!

Melynek fényálját Szíved földre vonja.

Menny ékessége, nép dicsősége,

Vidd szívünket égbe:

Hogy a száműzött lelje nyugtát végre!

Fény a sötétben, édes reményem,

Ó tekints le rám,- fenn:

Adj híveidnek örök éltet. Amen!

Sinkó Ferenc írja (Uj Ember, 1984. január 22.) a márianosztrai kegytemplom főoltárának Mária-képéről, amely jelen számunk címlapján látható: ,A Jasna Gora-i kegykép változata 1712-ből. (...) Bűbájosán szép arca nem fekete, hanem barna. Ha nem a legszebb magyar Mária-kegykép, akkor a legszebbek közül való. (. . .) Egy ideig úgy érzi az emberfélénk ez a Mária, tekintete alázatos kiszolgáltatottságát, a maga életét s minden anya kiszolgáltatott, de mindennél szebb sorsát példázza. Aztán egyszer csak megváltozik a pillantása. Ráébredsz: ez a gyenge fiatalasszony, aki a Világ Urát tartja a karján - szánalommal néz rád. Téged szán, veled érez „együtt. Várja, hogy mondd, suttogd a kérésedet, a Világ Megváltójának segítségét kínálja egyéni, családi, közösségi gondjaidban."