A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-01 / 5. szám

209

sőt nemegyszer annak okozója, előidézője. A passzivitáson túl tehát van egy aktív szempont is: az ember visszahat a fájdalomra, szomorúságra, levertségre vagy elkeseredésre. De mindig valamiféle baj, rossz megtapasztalásából ered a szenvedés. A keresztény hit szerint a teremtés jó, a létezés jó. Ha az ember szenved, valami jó hiánya, a jótól, az értéktől való megfosztottság, a korlátozottság idézi elő a szenvedést. Vagyis: rendelkeznem kellene ezzel a jóval, és mivel hiányzik, azért szenvedek. Valamiképpen mindenki megtapasztalja a világban szétszórtan létező rosszat, és szenved miatta: a szenvedők mintegy világszolidaritásban egyesülnek. Bizonyos időkben és helyeken fokozottabban összesűrűsödnek a bajok a természeti katasztrófák, járványok vagy társadalmi csapások miatt: pl. az éhínség vagy a háború esetén. A pápa külön hangsúlyozza a háború csapását, utalva a két világháborúra és az emberek tévedései-bűnei miatt fenyegető világkatasztrófára, amely mérhetetlen szenvedést hozna, és az emberiség önpusztításához vezethetne.

3. Válaszkeresés a szenvedés értelmére vontakozó kérdésre

A szenvedést megtapasztalva az emberek önkéntelenül felvetik a kérdést: Miért? Mi az oka, és egyben mi az értelme, a célja a szenvedésnek? A pápa megállapítja, hogy nehéz kérdés ez, miként az a másik: miért a rossz a világban? Az ember e kérdéssel Isten felé is fordul: a Teremtő és a világ Ura, a bölcs, hatalmas és fenséges Isten hogyan engedheti meg a szenvedést? Egyesek Isten tagadásához jutnak el a megtapasztalt rossz miatti lázadásban. Az igaz Jób is számos kérdéssel ostromolta Istent. A Szentatya hosszabban elemzi Jób történetét (bőven idézve Jób könyvéből), majd megállapítja: Jób barátainak nem volt igazuk, amikor azt akarták bizonyítani: a szenvedés közvetlenül a bűn büntetése; hiszen Jób igaz volt. De az igaz, hogy Jób könyve, és általában az Ószövetség főleg az isteni Igazságosságot, illetve a törvény áthágását és ezért a büntetést veszi figyelembe. Jób könyvében csak részleges választ kapunk a szenvedés értelmére, miértjére: a teljes fényt Jézus Krisztus keresztje és a Szeretet-Isten teljes kinyilatkoztatása hozza meg.

Jób könyve - állapítja meg a pápa all. pontban - nem kezdi ki a transzcendentális morális rend alapjait, amelyeket az ó- és új- szövetségi kinyilatkoztatás bemutat. Ugyanakkor azonban e könyv határozottan megmutatja, hogy ennek a rendnek alapelveit nem lehet kizárólagos és felületes módon alkalmazni. Ha igaz is az, hogy a szenvedésnek az egyik értelme a büntetés, amikor a bűnnel kapcsolatos, nem igaz az, hogy minden szenvedés a bűn következménye és büntető jellegű. Az igaz Jób alakja különös módon bizonyítja ezt az Ószö-