A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-01 / 5. szám

199

Jézus feltámadása nem a történelem kereteibe tartozó valóság, hanem a történelmen túli, történelmen felüli, a történelmet meghaladó valóság. Állításunk értelme jobban kidomborodik a következő összehasonlítással: születésétől a haláláig Jézus beletartozott kora történelmébe; feltámadásával kora történelmén és egyáltalán az egész világtörténelmen túlra került. Túljutott az időn, létének teljességével bement az Atya dicsőségébe, és így a világmindenség és a történelem Uraként valamennyi létező és minden idők számára jelenvalóvá vált.

Jézus feltámadása tehát egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Fel- támadottnak a történelemhez semmi köze. Jézus feltámadásának történelmen túlisága többszörösen is betör történelmünkbe:

— Az apostolok egészen egyedülálló megtapasztalásukkal megragadják a történelmen túlit, hogy hiteles tanúi legyenek (érdemes itt hangsúlyoznunk, hogy a Feltámadott megjelenései már nem Jézus történetéhez tartoznak, hanem kiindulópontját alkotják az Egyház történelmének, amely lényegében az igehirdetés és a hit történelme);

— Krisztus feltámadását mi is a hitünkkel ragadjuk meg;

— A történelemtudomány ennek a hitnek az eredetét és történelmi alapjait fel tudja kutatni, és azokról történelembölcseleti kiértékelést tud adni;

— A kereszténység a maga teljes valóságában mint történelmi tényező (mint a feltámadáshitből kibontakozó sokrétű valóság) szintén a Feltámadott történelmen túli lényének egy történelmi vetülete.

A kereszténység tehát — még olyan szemszögből is, hogy a Krisztus feltámadásától megjellegzett valóság — szintén hozzáférhető a történelmi kutatás számára. Persze a történelemtudomány csupán észlelni tud valami rendkívüliséget a kereszténységen; a feltáma- dásos megjellegzettséget megnevezni és kifejteni csak a hit képes.

Krisztus feltámadásának megragadása

Magát Krisztus feltámadását és annak minden következményét tehát nem történelmi módszerekkel és történelmi tényekből szükségszerűen következő bizonyosságként fogadjuk el, hanem hittel.

A hit úgy jön létre, hogy Isten belsőleg arra indít engem, hogy szabadon elfogadjam az igehirdetést (a feltámadás evangéliumát) mint Isten hozzám intézett szavát; az apostolok tanúságtételében meglássam, hogy Krisztus valóban feltámadt, és feltámadása számomra is új élet forrása.

I