A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

Kormon József

187

MÁRK EVANGÉLIUMA (Szt. Márk ünnepe: április 25.)

Keresztény hitünk alapja nem valami vallás vagy erkölcsbölcseleti rendszer, hanem egy történelmi személy, aki átalakította a világ arculatát.

Az evangéliumoknak a tárgya, lényege és tartalma lett ez a személy és világot formáló munkája. Az Isten Fiának megtestesülése, vagyis az a tény, hogy az Isten emberként beállt a történelembe szenvedésével, halálával és föltámadásával, az egyház krédója lett. E hitvallás diadalát mutatja, hogy Szt. Pál Kr. után 58 körül már elmondhatja, hogy a keresztények hitéről „az egész világon dicsérettel szólnak" (Róm 1,8).

A keresztény igehirdetés eleinte csak szóban történt, és szájhagyomány útján terjedt. Abban az időben ez volt az egyetlen hatásos módszer a tanítás továbbadására. Az apostolok ezt a tevékenységet görögül az „euangelidzesztai" igével fejezték ki, melynek jelentése örömhírt közölni, mégpedig nem is akárhogyan, hanem élőszóval.

Az örömhír, amelyet Jézus tanítványai hirdettek, az, hogy a megtestesült Ige a boldog „végidő hírnöke". „Az Úr lelke van rajtam, mert föl kent engem, hogy örömhírt (euangelion) vigyek a szegényeknek.” (Lk 4,18.) „Ma teljesedett be az írás (az ószövetség), amit az imént hallottatok." (Lk 4,21.) A kereszténység örömhírének gyors terjedése átlépte Palesztina határait, és szükségessé vált az örömhír írásbeli rögzítése is. Ezekkel az írásokkal aztán alátámasztották, kiegészítették, előkészítették a szóbeli igehirdetést. Több ilyen írás keletkezett, de csak négy azok száma, amelyeket az Egyház mint Istentől sugalmazottat fogadott el. Nevezetesen: Máté, Márk, Lukács, János evangéliuma.

A hagyomány és az újabb kutatások szerint is Márk írása a végső formájában ránk maradt legősibb evangélium. (A Máté-evangélium első változata íródott elsőnek, de az nem maradt fenn; végső megfogalmazása viszont későbbi Márk könyvénél.)

Első olvasásra is felfigyelhetünk egyszerűségére, „naiv" eredetiségére. A másik evangéliumoktól eltérően itt hiányzik a kimunkált teológiai célzat; kevésbé válogatja meg szavait, nem törekszik arra, hogy kiküszöböljön olyan témákat és helyeket, amelyek félreérthe- tők is lehetnek. Ezért is érezhető az eredetiség. Az eseményeket sem