A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
185 Béky Gellért SZÁLL A DARU... 5. A négy nővér példája hatott: nemsokára itt is, ott is alakultak hasonló csoportok Nagaszakiban és a környező szigeteken (Go- tó-szigetek). Jelentkező akadt elég. Köztük volt (a legelsők között) Szej Curu is, akit egy álló héten át szinte teljesen meztelenül egy kőre ültetve kínoztak Hagiban (festői városka a Japán Tenger mellett). A végén akkora hó esett, hogy Curut is egészen betakarta. Apja a közeli Cuvanóban szenvedett vértanúhalált 55 éves korában; anyját és húgocskáját hová hurcolták el, hol haltak meg, senki sem tudja. Curu (Daru) túlélte a havas, hideg, téli tortúrát, és visszamehetett Nagasza- kiba. A laza csoportok az idők folyamán szorosabb szervezetbe tömörültek, majd 1975-ben szabályos szerzetesközösség lett belőlük, szerzetesi ruhával, fogadalmakkal, szabályokkal. „Az angyali Üdvözletről nevezett Mária-kongregáció”-nak (ez a hivatalos nevük) ma már több mint 300 tagja van. Nagaszakiban és a környező szigeteken dolgoznak. Az a két nővér, aki velünk jött Curusimára, szintén ennek a kongregációnak a tagja. Frissen fogadalmazott, fiatal lányok: jelenleg az ószakai kis katolikus egyetem teológiai tagozatán készülnek jövendő munkájukra. Meglepetésül szántam nekik ezt a kirándulást. Odavoltak az örömtől, bár egy kicsit szégyenkeztek is, hogy nem tudtak erről a szigetről. Ami nem is csodálni való. A múlt nagy vértanúi (16—17. század), valamint a jóval ismertebb cuvanói vértanúk (a curusimai vértanúkkal egyidőben) egy időre elhomályosították ezt a parányi, távoleső szigetet. Csak kevesen ismerik, és csodálkoznak, ha hallják, hogy ennek az ismeretlen szigetnek is volt több mint egy tucat vértanúja. Az említett kongregáció első tagjai kivétel nélkül földhözragadt, szegény családokból kerültek ki. Legtöbbnek külön iskolázottsága sem volt. Csak annyit tanultak, amennyi munkájukhoz éppen szükséges volt. Meg aztán nem olyan fajtából valók, akik szeretik a hőst játszani az utókor szemében. A sokat szenvedett, vértanú keresztények kései unokái ártatlanok, vidámak, nyomát sem találni bennük a gyűlöletnek, az üldözőket, a kínzókat befeketíteni akaró bosszúvágynak. Élvezik, ízlelik az ingyenes szabadságot, a napfényt. Nekik már az is köszönni való kegyelem, ha zavartalan békében imádkozhatnak, énekelhetnek, és szabadon szolgálhatnak Istennek és a fele
