A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
182 gyében és a környékbeli falvakon.Az élet eszerint igazodott. Az óra ütésére keltek fel az emberek, etették-itatták az állatokat, kezdték meg vagy hagyták abba a munkát. Az óra szüntelen tudtára adta annak, akit illet és szüksége volt a pontos időre, hogy hány az óra. Nem is tudták elképzelni a falu életét a tornyára nélkül. * * * A lőcsfalvi pap elődje, akinek pásztorsága éppen a toronyóra miatt lett megkurtítva, igen ideges és álmatlansággal küszködő ember volt. S mivel szobájának ablakai a legközelebb voltak az órás toronyhoz, a hanghatás legerősebb szobája környékén volt. Szüntelen panaszkodott, hogy ezt nem lehet normális embernek kibírni. Egy darabig szegény feje vattát dugott a fülébe, majd sűrű szövésű hálósipkát húzott a fejébe, de ezeken a szigetelő anyagokon át is sértette az óraütés érzékeny dobhártyáját. Végül is elhatározta, hogy elnémítja a toronyórát. Egy szép reggelen arra ébredt Lőcsfalva és hét falu népe, hogy a toronyóra nem verte ki az időt. . . Először azt gondolták: biztosan elromlott, de majd megjavítják, és újra ütni fog. Múltak a napok, a hetek, de bizony az óra nem ütött újra. . . Ekkor kezdtek felocsúdni és érdeklődni: Mi van az órával? Miért nem üt az óra? S mikor megtudták a valót, hogy a plébános állította le az órát, megindult a tiltakozások özöne ez ellen az önkényes intézkedés ellen. Először csak illedelmesen, de sürgetőleg, s mivel ennek nem lett semmi eredménye, a követelőzés mind hangosabb és türelmetlenebb lett. Végül is az ügy magasabb fórumok elé, a rend elöljárói és a püspök elé került. Izgalmas idők voltak ezek. Mi lesz? Mikor szólal megújra a toronyóra? Végre megjött a válasz. Az elöljáróság döntött. Mivel a plébános többszöri felszólításra sem volt hajlandó megindítani az órát, azzal érvelvén, hogy ezt egészségi okokból nem teheti, s ha újra meg kell indítani az órát, fogadják el azonnali lemondását, és küldjenek egy olyan papot, akinek idegrendszere kibírja az óra működését. Mivel pedig az elöljáróság emberanyag hiánya miatt nem talált olyan papot, akinek az idegei elég erősek lettek volna egy ilyen próbatételre, jóváhagyták a pap intézkedését, megizenvén a falu lakosságának nagy bölcsen, hogy az óra van az emberért, és nem az ember az óráért, hát csak nyugodjanak bele a változtathatatlanba. így aztán három esztendeig nem ütött többet a lőcsfalvi toronyóra. * * *
