A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

175 A szerzőnek A gyónás című oooooooooooooooooooooooooo müvéből (Róma, 1978), az 53-57. lapokról. PROBLÉMÁK ÉS MEGOLDÁSOK A keresztény Egyház meg- oooooooooooooooooooooooooo különböztetés nélkül idézi az ó­szövetségi próféták, az apostolok és az evangélisták üzenetét, ami azt mutatja, hogy az Egyház meg volt győződve arról, hogy az Újszövet­ség nem szüntette meg, hanem teljesebbé tette az Ószövetség tanítá­sát a bűnbánatról. Az a feltevés, hogy az apostolok egyháza Szent Pál egyik-másik, a korabeli zsidóság külsőséges etikájával szembeszálló polemikus állítását mint általános és kizárólagos normát értelmezte, és a bűnöstől csak a Krisztusba vetett bizalmat, nem a tényleges, tet­tekben is megnyilatkozó életváltozást követelte, és hogy az Egyház csak később, talán csak a IV. században esett vissza a zsidózó, tette­ket sürgető erkölcstanhoz, nem támaszkodik történelmi forrásokra, Alszeghy Zoltán A MEGTÉRÉS TÍPUSAI, FOKOZATAI hanem csak elvont tételekből jut arra a következtetésre, hogy így kel­lett lefolynia a fejlődésnek. Abban is megegyeznek az egyházatyák és a keresztény élet kö­zépkori mesterei, hogy a bűnbánat döntő elemét a szív, a belső lelkű­iét, a tudat- és érzésvilág megújításában látják, és a külső tetteket (ma­gatartást, eljárást) elsősorban azért tartják a kárhozat, illetve az üd­vösség útjának, mert az egyes tettekben születik és nyilatkozik meg a szív állásfoglalása. Ezen az alapvető megegyezésen túl érdekes fejlődést is megfigyelhe­tünk a keresz­tény hagyo­mányban a bűn­bánat elemzé­sére vonatko­zólag. Az az el­határozás, hogy valaki Isten a- karata szerint akar élni, na-

Next

/
Thumbnails
Contents