A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
175 A szerzőnek A gyónás című oooooooooooooooooooooooooo müvéből (Róma, 1978), az 53-57. lapokról. PROBLÉMÁK ÉS MEGOLDÁSOK A keresztény Egyház meg- oooooooooooooooooooooooooo különböztetés nélkül idézi az ószövetségi próféták, az apostolok és az evangélisták üzenetét, ami azt mutatja, hogy az Egyház meg volt győződve arról, hogy az Újszövetség nem szüntette meg, hanem teljesebbé tette az Ószövetség tanítását a bűnbánatról. Az a feltevés, hogy az apostolok egyháza Szent Pál egyik-másik, a korabeli zsidóság külsőséges etikájával szembeszálló polemikus állítását mint általános és kizárólagos normát értelmezte, és a bűnöstől csak a Krisztusba vetett bizalmat, nem a tényleges, tettekben is megnyilatkozó életváltozást követelte, és hogy az Egyház csak később, talán csak a IV. században esett vissza a zsidózó, tetteket sürgető erkölcstanhoz, nem támaszkodik történelmi forrásokra, Alszeghy Zoltán A MEGTÉRÉS TÍPUSAI, FOKOZATAI hanem csak elvont tételekből jut arra a következtetésre, hogy így kellett lefolynia a fejlődésnek. Abban is megegyeznek az egyházatyák és a keresztény élet középkori mesterei, hogy a bűnbánat döntő elemét a szív, a belső lelkűiét, a tudat- és érzésvilág megújításában látják, és a külső tetteket (magatartást, eljárást) elsősorban azért tartják a kárhozat, illetve az üdvösség útjának, mert az egyes tettekben születik és nyilatkozik meg a szív állásfoglalása. Ezen az alapvető megegyezésen túl érdekes fejlődést is megfigyelhetünk a keresztény hagyományban a bűnbánat elemzésére vonatkozólag. Az az elhatározás, hogy valaki Isten a- karata szerint akar élni, na-
