A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

167 amely egyszerre dolgozik a teilhard-i „recept szerint társadalmilag, evilági vo­natkozásban „előre ", a haladás mentében, és az „üdvösség" transzcendentális vo­natkozásában „fölfelé”, mégpedig úgy, hogy ezt a két irányt a legteljesebb har­móniában éli szintézisbe önmagában. . . a teljes emberség kibontakoztatásának optimista derűjében” (A kettős végtelen 25). Utoljára hagytuk irodalmi munkásságának korszerű­ségét. Ma már föl sem tudjuk mérni, mit jelentett, hogy először állt ki Ady meBett a kortárs lírikusokról és írókról tartott két pesti előadássorozatában, majd a Gárdonyi, Ady, Prohászka kötetben 1929-ben. Ismét Rónayval szólva: „Mind­járt első lépésénél ott van a leikéből, természetéből adódó „modernségnek” meg a magyar körülmények közt papi hivatásából következő, vagy legalábbis papi hi­vatásától elvárt „antimodemségnek" az ütközése”, és pályája során ennek „sze­mélyességében is általános érvényű, példaszerű feloldása és megoldása” (u.o.12). Persze nem állt meg Adyéknál: Szegeden híressé vált a „mai magyar irodalomról szóló szemináriuma, ahol a vállalkozók a kortárs költőkkel-írókkal való közvet­len érintkezés alapján ismertették őket. Megújította az addigi elmäeti esztétikát is háromkötetes nagy művében, a „gyakorló művész” forró tapasztalatai alapján. Mindenekfölött pedig kimunkálta vallás és művészet, vallás és irodalom viszonyát, alapvető érvényű elméletét adva az űn. „katolikus irodalomnak . Hogy a „katoli­kus nem szűk jámborságot, hanem egyetemességet jelent, hogy a „vallásosság nem tartalmilag, kívülről aggatódik rá a műalkotásra, az nála elvben és gyakorlat­ban napnál világosabb — bár előttünk is világos lenne! Hogy a szorosan vett vallási életben is végig nyitott volt minden jó újdon­ság iránt, kezdve az egyházi ének reformmozgalmán (Szent Vagy Uram! Énekes­könyv), és végezve, már-már haldokolva, a zsinat iránti érdeklődésén, azt talán mondanunk sem kell. Ma is ilyen lenne, ha élne. Ránk vár, hogy szellemét tovább vigyük. Levelesládánkból Már nemcsak szóban és írásban, ha­nem telefonon is érdeklődnek az em­berek, és kérdezik, miért nincsen A Szív. Mert senki sem kapott még de­cemberi számot sem — erről az évről nem is szólok. Talán postasztrájk van nálatok? De hiszen a levelek mennek és jönnek! (Európai terjesztőnk levele február 7-én.) A szívem lepottyant mellkason mé­lyebb részeire, amikor Gyertyaszente­lőkor megkaptam a januári Szívet. Nem a tartalma okozta, hanem az, hogy me­gint késik. De vigasztalásul a lourdes-i Szűzanya ünnepén megjött a februári. Remélem, a márciusi meg a többi szá­mok is időben fognak megérkezni. Csak buzdítani szeretnélek. (New York, je­zsuita elöljáró.) Kérdésére világosan és egyértelmű­en szeretnék válaszolni: A Szívet egy­általán nem kapom, már hosszú hóna­pok óta. (Magyarország.) A Szív magazin folyóiratuknak, rendszertelen megküldése miatt, to­vábbi számaira nem tartok igényt. Ed­digi példányait köszönöm, további munkájukra sok sikert kívánok. (Ma­gyarország.) — Olvasónknak megír­tuk, hogy nem a megküldés volt rend- szertelen, hanem a kikézbesítés. Önök felengedtek egy kísérleti lég­gömböt, hogy mennyire lehet balra fordulni. Most én is felengedek egy kí­sérleti léggömböt, és előfizetek még egy évre A Szívre. (Pennsylvania, USA.)

Next

/
Thumbnails
Contents