A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

167

amely egyszerre dolgozik a teilhard-i „recept szerint társadalmilag, evilági vonatkozásban „előre ", a haladás mentében, és az „üdvösség" transzcendentális vonatkozásában „fölfelé”, mégpedig úgy, hogy ezt a két irányt a legteljesebb harmóniában éli szintézisbe önmagában. . . a teljes emberség kibontakoztatásának optimista derűjében” (A kettős végtelen 25).

Utoljára hagytuk irodalmi munkásságának korszerűségét. Ma már föl sem tudjuk mérni, mit jelentett, hogy először állt ki Ady meBett a kortárs lírikusokról és írókról tartott két pesti előadássorozatában, majd a Gárdonyi, Ady, Prohászka kötetben 1929-ben. Ismét Rónayval szólva: „Mindjárt első lépésénél ott van a leikéből, természetéből adódó „modernségnek” meg a magyar körülmények közt papi hivatásából következő, vagy legalábbis papi hivatásától elvárt „antimodemségnek" az ütközése”, és pályája során ennek „személyességében is általános érvényű, példaszerű feloldása és megoldása” (u.o.12). Persze nem állt meg Adyéknál: Szegeden híressé vált a „mai magyar irodalomról szóló szemináriuma, ahol a vállalkozók a kortárs költőkkel-írókkal való közvetlen érintkezés alapján ismertették őket. Megújította az addigi elmäeti esztétikát is háromkötetes nagy művében, a „gyakorló művész” forró tapasztalatai alapján. Mindenekfölött pedig kimunkálta vallás és művészet, vallás és irodalom viszonyát, alapvető érvényű elméletét adva az űn. „katolikus irodalomnak . Hogy a „katolikus nem szűk jámborságot, hanem egyetemességet jelent, hogy a „vallásosság nem tartalmilag, kívülről aggatódik rá a műalkotásra, az nála elvben és gyakorlatban napnál világosabb — bár előttünk is világos lenne!

Hogy a szorosan vett vallási életben is végig nyitott volt minden jó újdonság iránt, kezdve az egyházi ének reformmozgalmán (Szent Vagy Uram! Énekeskönyv), és végezve, már-már haldokolva, a zsinat iránti érdeklődésén, azt talán mondanunk sem kell. Ma is ilyen lenne, ha élne. Ránk vár, hogy szellemét tovább vigyük.

Levelesládánkból

Már nemcsak szóban és írásban, hanem telefonon is érdeklődnek az emberek, és kérdezik, miért nincsen A Szív. Mert senki sem kapott még decemberi számot sem — erről az évről nem is szólok. Talán postasztrájk van nálatok? De hiszen a levelek mennek és jönnek! (Európai terjesztőnk levele február 7-én.)

A szívem lepottyant mellkason mélyebb részeire, amikor Gyertyaszentelőkor megkaptam a januári Szívet. Nem a tartalma okozta, hanem az, hogy megint késik. De vigasztalásul a lourdes-i Szűzanya ünnepén megjött a februári. Remélem, a márciusi meg a többi számok is időben fognak megérkezni. Csak

buzdítani szeretnélek. (New York, jezsuita elöljáró.)

Kérdésére világosan és egyértelműen szeretnék válaszolni: A Szívet egyáltalán nem kapom, már hosszú hónapok óta. (Magyarország.)

A Szív magazin folyóiratuknak, rendszertelen megküldése miatt, további számaira nem tartok igényt. Eddigi példányait köszönöm, további munkájukra sok sikert kívánok. (Magyarország.) — Olvasónknak megírtuk, hogy nem a megküldés volt rend- szertelen, hanem a kikézbesítés.

Önök felengedtek egy kísérleti léggömböt, hogy mennyire lehet balra fordulni. Most én is felengedek egy kísérleti léggömböt, és előfizetek még egy évre A Szívre. (Pennsylvania, USA.)