A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

163

Katalin egész életén át részesült misztikus kegyelmekben, látomásokban. 1375-ben, öt évvel halála előtt, megkapta Jézus sebhelyeit is, de saját kérelmére azok mások előtt láthatatlanok maradtak, csak a fájdalmakat érezte Katalin. Állandóan a mennybe vágyott és Isten felé nézett, de lábával mégis mindig a földön járt, mert Istentől kapott küldetése volt, hogy megoldja korának legnagyobb problémáját: a pápák hazatérését Avignonból Rómába a hét évtizedes önkéntes száműzetés után.

Katalin már akkor a szentek bátorságával lép fel, amikor így ír a pápának: „Hallottam, hogy Szentséged bíborosokat kreált. Istennek nagyobb dicsőségére vált volna, ha erényes férfiakat választ. Most éppen ellenkezőleg: Istennek és Egyháznak egyaránt szégyenére válnak az új bíborosok. így aztán nem csoda, ha Isten majd igazságos ítéletet hoz, és nem marad el a büntetés. Kérem Szentségedet, hogy legyen férfiasabb, jellemesebb, istenfélőbb kötelességeinek teljesítésében.”

Egy másik levelében így ír: „A kereszt illatával szerezze meg a békét, Szentatyám. Hallgasson a Szentlélekre, aki hívja. Ne várjon az időre, mert az idő nem vár.” Es a Szentlélek ereje működött Katalinban is, mert Avignonban az a beszéd, amelyet előre le nem írt, be nem tanult, csak a Szentiélektől ihletve mondott el, indította XI. Gergely pápát a Rómába való visszatérésre.

Mint a domonkosok harmadik rendjének tagja, saját városában, Sziénában kezdte meg áldásos működését. Most is őrzik a botot, a lámpást és illatszeres üveget, melyekkel járta a várost, felkereste a legsúlyosabb betegeket, éjszakákat töltött a börtönökben, hogy vigasztalja a halálra ítélteket, és előkészítse őket az örök hazára. Járta a vidéket is, a szomszédos városokat, mindenütt Istenről beszélve. Beszédei olyan nagy tömeget vonzottak, olyan sok lelket térített meg, hogy a kíséretében levő papok alig győzték a gyóntatást. (íme, már 600 éve is prédikálhatott az, aki Istentől erre kapott hivatást, még akkor is, ha nő volt!)

1377. szeptember 13-án találkozott Katalin Genovában a Rómába visszatérő pápával. Szeretett volna visszatérni szülővárosába, hogy ott a betegek és szegények istápolásában őrölje fel maradék erejét. De Isten még más feladatot is bízott rá, neki kellett visszavezetnie a hatalmas városállamot, Firenzét a pápák hűségére.