A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
161 vinni a világba éppen úgy, ahogyan tőlük kívánta az Isten. Saját körülményeik, saját adottságaik szerint. Erzsébetünk a fejedelemasszo- nyi székben, jólétben és adakozó szeretetben ugyanaz az Erzsébet volt, mint aki fonással kereste kenyerét, és szegénységben, Assisi Szent Ferenc szegénységében élte életének utolsó esztendeit, mert mind a kétszer Krisztus szeretete tükrözött át az ő arcán. Az emberek érezték, hogy a fejedelemasszony Erzsébetben és a koldusszegény Erzsébetben Jézus van közöttük. Sík Sándor A NÉMA MIATYÁNK Hozzád, Veled, Neked, Mondani egy utolsó éneket, Imában ömleni Eléd, Legutolsó, de hűséges cseléd. . .! De jaj! ha nem igaz! Szobám csupa por. Kertem csupa gaz. Csupa lelógó tört faág, A templom messze, a könyv nehéz, Ólomcsizmában toporog az ész, És mégis, mégis Ö van itt, Immár tólem el nem veszik. Nap nap után, éj éj után Én Téged hívlak, Miatyánk. De mire jó Egy lámpástalan rádió? Hogyan szólítsam az ég Urát Egy siketnéma Miatyánkon át, Ha szói közül minden második Alattomosan elrejtó'zködik! Bénult napokon, izzadt éjeken Az értelem is értelemtelen, Értelemtelen és imátalan, — Magam vagyok, egészen egymagám. De talán mégis volna valami Helyettem hinni, vallani. Nevemben felimádkozó Karikás kis szentolvasó. Egyetlen társam aki vagy. Karikagyűrűm, el ne hagyj! De nem hagytalak-e Téged el én, Szómmal, amelyből kialudt a fény? Szívemmel, amely csupa seb, Elmémmel, amely űrnél üresebb? S nem hagytam-e el Veled együtt Azt, Aki az űr fölött virraszt? Mit felelek, hisz nem tudok felelni: Mit felelhet a Mindennek a semmi! Akarom élni az egész hitet. Szeretni, ahogy Isten szeret. És bízni, bízni akarok, Abban, amit a Krisztus hozott. Nem érzem, nem is gondolom. De akarom, akarom, akarom.
