A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
16 1975. június 29 — VI. Pál pápa 359 papot szentel, köztük egy bácskai magyart Egy bizonyos sajtó, amelyet a pápa néhányszor éles szavakkal bírált, nem akart tudomást venni a szentévről, és a kákán is csomót keresve pl. a szerzetesi intézmények nyerészkedéséről beszélt, vagy igyekezett minimizálni a jubileumi év jelentőségét, sikerét. Anélkül, hogy a triumfalizmus hibájába esnénk, elmondhatjuk, hogy a szentév minden szempontból sikerült. Eltekintve a kissé bizarrnak tűnő látványos jelenetektől (pl. amikor a Via della Conciliazionén középkori öltözetben bűnbánó körmenetek vonultak fel), a nagy pápai miséken és a különböző vallási megmozdulásokon összeszedett, imádkozó, a bűnbánatot és a megújulást kereső zarándokokat láthattunk. (Persze, elkerülhetetlen volt pl. az, hogy a Szent Péter téren a mise alatt is fagylaltozó és szórakozó turisták ne keveredjenek a hívek tömege közé.) Kisebb zavaró körülményeket nem számítva igaz az, amit a Szentatya mondott: a szentévet nem lehet meghatározni külső, turisztikai, szociális vagy folklorisztikus szempontokból, még kevésbé gazdasági vagy trium- falisztikus szempontokból, de még humanisztikus vagy ideológiai szemszögből sem: egyesegyedül vallási szempontból kell tekintenünk. Az egyes személyek, családok, társulatok vagy országos zarándoklatok a megújulást és a kiengesztelődést keresték. A zarándokok együtt imádkoztak, vettek részt a szertartásokon és teljesítették a jubileumi búcsú elnyeréséhez szükséges feltételeket. Befejezésül abból a beszédből idézünk, amelyet a Szentatya karácsony éjjelén, a szentkapu bezárásakor intézett az Egyház gyermekeihez és a világban élő testvéreihez:
