A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

156

hatalom maradt a templom urai és a papi rend kezében. Ezt féltették attól, akit ámulatos szeretettel követett és hallgatott az egyszerű nép. Akit étlen-szomjan kikísértek a sivatagba is, és ott hallgatták tanítását. Akinek hozsannát énekelnek virágvasárnapon. ,,Ha ezek hallgatnak, a kövek szólalnak majd meg" — mondotta az Úr.

Ha az Ö szelíd tanítására, szavára, intésére, figyelmeztetésére nem hallgatunk, mindig megszólalnak a kövek, a mennykövek, az ágyúdörgés, a bombarobbanás, háborúk és borzalmak híre, zöreje, lármája, mert az ember, nem akarván meghódolni Istennek, a béke és szeretet királyának, ellensége lesz önmagának és felebarátjának. Belső békéjét és Isten szép világát mindig az ember rombolja szét, mert nem ismeri fel látogatása idejét, mert nem kell neki a Krisztus.

Április 15 - SZENVEDÉS VASÁRNAPJA URUNK MEGVÁLTÓ SZENVEDÉSE ÉS HALÁLA

A szentmise olvasmányai: Mt 21,1 -11: Áldott, aki az Úr nevében jön! (Körmenetre) - Iz 50,4-7: Arcomat nem fordítottam el az engem verőktől. Fii 2,6—11: Megalázta magát, engedelmes lett mindhalálig.

Mt 26,14—27,66: A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése

Belépünk, az Egyház és a hivő lélek is, a legszentebb hétbe. Nagy hétnek mondottuk ezt mindig magyarul, mert megváltásunk nagy müvére emlékezünk. A szeretet nagy szentségének szerzését, Jézus nagy szeretetének legnagyobb jelét, az Ő kínszenvedését és halálát ünnepeljük, s készülünk a világtörténelem központi nagy fényére: arra, hogy halottaiból föltámadott, és elhozta nekünk az életet.

A vasárnap olvasmányai s a virágvasárnapi szép szertartások ebbe a lelki hangulatba, ebbe a megrendült áhítatba akarják belesegíteni a keresztény lelket. Ha mi tudunk olvasni, és kezünkben van a Szentírás, hasznosabbat nem tehetünk a nagyhéten, mint valamelyik evangélistától átolvassuk a szenvedéstörténetet. Emlékezzünk, milyen áhítattal, milyen hittel szokta hallgatni a hivő közösség virágvasárnapján, amikor elkezdjük a passió olvasását vagy éneklését. Kis falusi vagy nagy városi templomok énekkarai heteken át készültek, hogy a passiót szépen tudják énekelni. Valahogy érezte mindenki, az énekesek és a hívők is, hogy ennek a felidézett egyedülálló eseménynek alapos készülettel kell nekiállni, hogy a hívek, amíg gyönyörködnek a szép énekkarban, s a passió magasztos szavait hallják, elmékedni tudjanak az Ő szenvedéséről.