A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
154 Békési István VASÁRWAPI COMOOLATOk: Áprilisi. - NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA VAKSÁG ÉS ELVAKULTSÁG A szentmise olvasmányai: 1Sám 16,1.6—7.10—13: Dávidot királlyá kenik Ef 5,8—14: Kelj fel! Krisztus megvilágosít. Jn 9,1 —41: A vakonszületett meggyógyítása. A nagyböjt penitenciás, bűnbánatos, megtisztulást célzó hangulatában, lelkületében, heteiben ennek a vasárnapnak a hangja örvendező. Csakúgy, mint az egyik adventi vasárnapé is az volt. Mert a hivő ember ugyan befelé bánkódik, mellét veri, de tekintetét föl kell emelnie és előre kell néznie. A bűnbánatnak, a penitenciának célja van és értelme. Örvendező vasárnap van mostan, és régen a hitújoncoknak megnyitották a szemét annak jeléül, hogy lelki szemüket nyitja meg és világosítja meg majd a föl támad ott Krisztus. Majd őket is föl kenik az újjászületés vizében, és a keresztelés olajával Isten királyi, főpapi népének teszi tagjává, mint királlyá kenték Dávidot, Isten ígérete szerint. Igen, a penitenciának, a böjtnek, a lemondásnak, áldozatnak, mindnek, mindnek értelme van. Talpra kell kelnünk a lelki halálból, mert húsvétig Jézus majd megvilágosít bennünket. A vakon született ember meggyógyításának örvendetes és megdöbbentő részei is vannak, s mindkettőre nyissuk ki lelki szemeinket. Örvendetes, hogy az Úr meggyógyította, ahogy ez a szegény megvakult ember bátran megvallotta hitét, s vállalta azt, hogy kidobják érte a zsinagógából. Ahogy megvallotta, Krisztus mikor találkozott vele. Megdöbbentő, hogy az ember meg tudja magát vakítani. A fény elől is be tudja a szemét hunyni. Ott áll a meggyógyított, tanúságot tesz, tanúságot tesznek mellette a többiek is, hogy ismerik, őa vakon született kéregető ember, aki most
