A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

150 Amikor az első keresztény nemzedéknek még csak szóbelileg hirdették az evangéliumot, sőt később is, az I. század második felé­ben, amikor az újszövetségi írások, nevezetesen az írott evangéliumok keletkeztek, sőt azóta is, immár majdnem kétezer éven át — nem el­beszélni akarták a feltámadást, mint általában a földi történéseket szokták, és nem is közvetlen történeti bizonyosságot akartak adni arról, hogy Jézus föltámadt. Lássunk néhány példát arra, hogyan hirdették és hogyan val­lották meg Krisztus feltámadását a kereszténység legelső évtizedeiben. „Isten, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül” (vö. ApCsel 3,15); „hiszünk abban, aki feltámasztotta Jézust, ami Urunkat a halottak közül” (Róm 4,24); „ha száddal megvallod Úrnak Jézust, és szíved­del hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülni fogsz” (Róm 10,9). Ebből a szempontból lényeges különbség áll fenn magában a Jé­zusra vonatkozó üzenetekben. Amikor arról van szó, hogy Jézus mit ta­nított, milyen csodákat tett, hogyan szenvedett és halt meg, akkor földi történésekről, történelmi kérdésekről van szó. Jézus feltámadá­sának ténye és mikéntje viszont nem ugyanolyan értelemben vett tör­ténelmi kérdés, mint mindaz, ami az ő földi életében a kereszthalálig és eltemetésig tart. A bibliai szövegek szövettani vizsgálata A Jézus feltámadásáról szóló bibliai szövegeknek többféle mon­danivalójuk van. Ezek a mondanivalók a szövegek alakulása során egymásra rakódtak, egymással összeszövődtek. A szövegekben a tör­ténésznek, a bibliamagyarázónak valóságos szövettani metszeteket kell végeznie, hogy a szövegek történelmi igazságának minél több ele­mére fény derüljön. Legközvetlenebbül úgy állnak előttünk, mint kateketikai ok­tatások. Nyomot hagyott bennük a konkrét igényekhez való alkalmaz­kodás, egy-egy teológiai vita a korai eretnekségekkel. A hitoktatás alapvető célja az volt, hogy felkeltse és megerő­sítse a Jézus feltámadásában való hitet. Ez úgy történik, hogy az ige­hirdető feltárja a saját hitét: hitének elevenségét, hitének tárgyát, hitének szerkezetét, hitének megalapozottságát. A Jézus feltámadásáról szóló bibliai szövegek tehát alapjában véve azt tárják elénk, egy-két őskeresztény nemzedék közvetítésével, hogy az apostolok hogyan, milyen értelemben, milyen alapon hitték, hogy Jézus feltámadt. A történettudománynak ez az út áll nyitva Jé­

Next

/
Thumbnails
Contents