A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
150 Amikor az első keresztény nemzedéknek még csak szóbelileg hirdették az evangéliumot, sőt később is, az I. század második felében, amikor az újszövetségi írások, nevezetesen az írott evangéliumok keletkeztek, sőt azóta is, immár majdnem kétezer éven át — nem elbeszélni akarták a feltámadást, mint általában a földi történéseket szokták, és nem is közvetlen történeti bizonyosságot akartak adni arról, hogy Jézus föltámadt. Lássunk néhány példát arra, hogyan hirdették és hogyan vallották meg Krisztus feltámadását a kereszténység legelső évtizedeiben. „Isten, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül” (vö. ApCsel 3,15); „hiszünk abban, aki feltámasztotta Jézust, ami Urunkat a halottak közül” (Róm 4,24); „ha száddal megvallod Úrnak Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül, üdvözülni fogsz” (Róm 10,9). Ebből a szempontból lényeges különbség áll fenn magában a Jézusra vonatkozó üzenetekben. Amikor arról van szó, hogy Jézus mit tanított, milyen csodákat tett, hogyan szenvedett és halt meg, akkor földi történésekről, történelmi kérdésekről van szó. Jézus feltámadásának ténye és mikéntje viszont nem ugyanolyan értelemben vett történelmi kérdés, mint mindaz, ami az ő földi életében a kereszthalálig és eltemetésig tart. A bibliai szövegek szövettani vizsgálata A Jézus feltámadásáról szóló bibliai szövegeknek többféle mondanivalójuk van. Ezek a mondanivalók a szövegek alakulása során egymásra rakódtak, egymással összeszövődtek. A szövegekben a történésznek, a bibliamagyarázónak valóságos szövettani metszeteket kell végeznie, hogy a szövegek történelmi igazságának minél több elemére fény derüljön. Legközvetlenebbül úgy állnak előttünk, mint kateketikai oktatások. Nyomot hagyott bennük a konkrét igényekhez való alkalmazkodás, egy-egy teológiai vita a korai eretnekségekkel. A hitoktatás alapvető célja az volt, hogy felkeltse és megerősítse a Jézus feltámadásában való hitet. Ez úgy történik, hogy az igehirdető feltárja a saját hitét: hitének elevenségét, hitének tárgyát, hitének szerkezetét, hitének megalapozottságát. A Jézus feltámadásáról szóló bibliai szövegek tehát alapjában véve azt tárják elénk, egy-két őskeresztény nemzedék közvetítésével, hogy az apostolok hogyan, milyen értelemben, milyen alapon hitték, hogy Jézus feltámadt. A történettudománynak ez az út áll nyitva Jé
