A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
135 és ő nem kocsiskodhat a bakon. De hát megtartom, mert nem akarom elvenni a kenyerét! Erre be is értek a faluba. * * * — No, Isten áldja, Főúr, hogy így kiokosított engem a papi élet felől. Hát csak járjon akkor tovább is gyalogosan vagy kocsin, ahogy kell, az Úr tudja, mi a regulája. A pap és az ispán elváltak, ment ki-ki a maga útján. A lőcs falvi pap érezte, hogy nehéz mindenkinek a kedvére tenni. Ha gyalog jár, azt nem értik, miért is jár gyalog, mikor kocsikázhatna. Ha meg kocsin jár, azt mondogatják: ,,Jó dolga van a papnak, kocsikázik.” Pedig az igazság az, hogy hol gyalog jár, hol meg kocsin, és erre maga is elnevette magát, hogy bizony, nehéz mindenkinek a kedve szerint cselekedni. Teleki Béla A KERESZTÉNY CSALÁD LEHETŐSÉGEI Urunk a befogadó Isten. Elfogadja az egész emberiséget, és kész bevezetni azt isteni életébe. Gyermekeivé és örököseivé tesz bennünket. Bőkezűen osztja isteni javait. Egyházába, népe sorába meghív mindenkit. Világosan kitűnt ez az ősegyház életében. „Isten nem személyválogató'' - mondotta Szent Péter apostol, s a pogányok előtt is megnyílt az Egyház kapuja (ApCsel 10,24—11,30). Isten hív és elfogad téged és engem is érdemünk nélkül. „Nem mi szerettük az Istent, hanem ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért" (Jn 4,9). Isten gyermekei és örökösei vagyunk, hasonlítsunk hát hozzá magatartásunkban! Vili. A BEFOGADÓ ISTEN KÉPMÁSA Különösen keresztény családjainknak kell az Isten képmásává válnia. Ne csak saját gyermekeinket, fogadjuk őszinte szeretettel mindazokat, akik gyermekeink által válnak családtagokká. Érvényes ez különösen a vejekre és menyekre.
