A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1984-03-01 / 3. szám

125

háló mellett három kisebb szoba. A sok festmény, örökzöld növény, bronz után, amit a földszinten láttam, egészen megnyerőnek találtam Kornél szobáját. Igazán elfogadható és értelmes diákrendetlenség volt benne. Poszterek a falon hegyekkel, tavakkal, erdőkkel. Asztala fölött a polcon a különféle ifi sportversenyeken nyert kisebb-nagyobb kely- hek, plakettek, érmek. Könyv nem sok, inkább csak lexikonok, ezek közt is első helyen a sport világának minden adatával szolgáló sorozat. Lemeze mintha nem is lett volna. Kérdésemre, hogy miért nincs sztereója, rám nevetett, hogy elege van mindenféle rázós nyavalyából. Amikor az edzésről haza kerül, úgy esik bele az ágyba.

Délután kimentem, hogy még a temetés előtt valami többet megtudjak. A házuk az ablakok behúzott függönyeivel az élet semmi jelét nem mutatta. Egyből lemondtam arról, hogy becsöngessek. Háromszor is végigmentem az utcán, talán találkozom valaki idevaló magam korú fiúval, és tud valamit mondani. Egy lélekkel sem akadtam össze.

Este édesanyám elém tette a nekünk járó újság aznapi számát:

— Nézd meg. . . egy hosszú cikk van benne a Sebes fiúról. . .

Egész oldalt betöltő cikk volt. A négy hasáb közepéről szándékosan torzított rajz hívta fel az olvasó figyelmét, hogy valami érthetetlen és szörnyűséges dologról szól a riporter. A bírói emelvényről vicsorgó óriásként néz le a bíró az emelvény előtt megbilincselve álló fiatal vádlottra, mint aki a törvény egész tekintélyével sújt le a bűnösre. A cikkből megtudhatta mindenki, hogy Kornél — családi nevét nem írták ki — harmadszor volt vétkes autólopásban. Az előző két alkalommal megúszta, mert még fiatalkorúnak számított, és a védő beszédében minden mentő körülményt felsorakoztatott. Dehogy harmadszor is ugyanilyen dologban került a rendőrség kezére, a bíró Kornélt veszedelmes visszaesőnek minősítette. A bíró szerint Kornél a legbiztosabb úton volt afelé, hogy negyedik alkalommal már fegyveres bankrablással kerüljön rendőrkézre.

— Tizenhatodik életévedet betöltötted. A törvény alapján már nem tartozol a fiatalkorúak bírósága elé. Tehát a városi börtönbe kísértetlek át, ott várod meg a pörödet.

A cikkíró szerint Kornél csak bámult maga elé, mintha nem is őróla lett volna szó. Ez az érdektelenség méregbe hozta a bírót:

— Megértetted? . . . Tizenhatéves létedre már veszélyes vagy a társadalomra!. . .Hogy jutottál ennyire, te, becsületes szülők gyermeke?. . .Helyetted majd én válaszolok. Pénzre volt szükséged, egyre többre. Egyre többe került, amire rákaptál. Ahelyett, hogy megmond-