A Szív, 1984 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1984-03-01 / 3. szám
-M*' 98 kapott, attól többet vár az Isten kegyelme. Aki a fényt megkapta, a fénnyel világítania kell. Aki Isten békéjét, szeretetét élvezi lelkében, annak a békének, szeretetnek követévé, hírnökévé kell lennie. Épp azért vállaljon a keresztény ember, a hivő ember komoly részt a világ jobbítása, alakítása javára, hiszen ebben a világban él, s az Isten ezt a világot váltotta meg. Nem keseregni kell a világ mai állapota felett! Bele kell állni teljes belevetéssel a világ jobbításának munkájába. Az imaapostolság nagy táborának elsősorban alázatos imádsággal. Akik betegek, szenvedők, ágyhoz kötöttek, szenvedésük felajánlásával. Krisztus nem szép szavával, hanem keserves kínhalálával váltotta meg ezt a világot. Hogy az evangélium tényleg jel legyen az egész világ javára. A keresztény egység, az ökumenizmus ügyében még odaadób- ban kell munkálkodnunk. Ha mi egyek volnánk teljes odaadásban, testvéri közösségben, világosabb jel volnánk a világ számára. A szétdarabolt kereszténység Jézus fájdalma és a világ botránya. A Megváltó, az Üdvözítő azzal a hírrel jött, hogy egy Atyának a gyermekei vagyunk. A szent esztendőben, a megváltás szentévében azt mondja nekünk, hogy bizalommal kell fordulnunk az édesanyához is, akinek „igen" szavára az Ige testté lett, aki dajkálta, nevelte, gondozta Isten földre szállt Igéjét, és aki ott állt a kereszt mellett, amikor a Fiú odaadta életét ezért a világért. Meg kell tanulnunk újra az ő csodálatos szépségét dicsérni és magasztalni; Isten kegyelmét magasztaljuk akkor. Meg kell tanulnunk Jézust, az ő Fiát urunknak ismerni, testvérként bizalommal szeretni, s szenvedő férfinak, a megváltó Krisztusnak véres nyomdokába bátran belépni. El kell teljesen fogadni Isten nekünk küldött üzenetét. Mert az Ige mihozzánk szól, mert mibennünk is testet akar ölteni életünk megszentelésére és e világ javára.
