A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
91 — Jobb lesz, ha visszaemlékszel az olvasókönyvre, amit gyerekkorunkba olvastunk. Biztos emlékszel a szegény öregasszonyra, aki, mint mink, vitte a gallyat haza a hátán, oszt ahogy ű is megpihent, mint mink is most, oszt a halált hítta, hogy szabadítaná meg, oszt vinné mán el. Oszt a halál egyszeribe ott termett:Hívtál, öreganyám, gyerünk, elviszlek! ,,Hítt téged a fekete ördög, nem én! De ha mán itt vagy, hát segítsd fel a hátamra ezt a gallyat, oszt menny dogodra!” Mind a két öregasszony jóízűen nevetett erre, úgyhogy a köny- nyeik is kicsordultak. — En kilenc gyereket méltón felneveltem. Könnyű neked, Rozi, te vénjány maradtál. Mit is tudod te, mi az asszonyi élet egy férfiember ódalán! A férfi csak elveszi a feleségét, élvezi, de a szülés, a szoptatás, a nevelés, az az asszony dóga . . . — Hát, Ilon, én szívesen csinátam vón — sóhajtott Rozi —, de senki férfiembernek nem kellettem. Oszt most még az se vigasztal, hogy anya lettem vóna. — Látod, Rozi, így van ez az embergyerekivel! Akinek nem vót családja, azon kesereg, hogy mér nem vót, s most milyen jó lenne, ha lett vóna. Akinek meg vót, az meg bánnya, hogy minek is vót, oszt jobb lett vón, ha nem lett vóna . . . Ekkora egyszerű bölcsesség után nagy nehezen újra felkászálódtak, nagy nyögések közepette újra hátukra vették a kötegeket, és lihegve-pihegve ballagtak tovább le a lejtős oldalon a falu felé. ★ ★ ★ A lőcsfalvi pap pedig — mint a napkeleti bölcsek — más úton tért vissza hazájába, illetőleg a faluba. Újabb tapasztalatokkal gazdagodva a szegény emberek életéből. Teleki Béla ÁRNYAK A KERESZTÉNY CSALÁD FELETT Összeszorul a keresztény ember szíve, amikor látja, hogy mennyire zilált, megtépázott és széthulló a mai család. Úgy tűnik, hogy a házasodok egy része nem is veszi komolyan a házasságot. Inkább csak „húzdmeg-ereszdmeget" játszik, próbálkozik és kísérletezik. A mind gyakoribb válás különösen veszélyes seb, és a könnyelműség biztos jele. IV. TŰZVÉSZ PUSZTÍTJA ÉLETÜNK Egyesek mintha nem is azért házasodnának, hogy személyiségük kiteljesedhessen: egyént, valamint egyházat és társadalmat gazda'
