A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-02-01 / 2. szám

77

. .. A világ kormányai és államai megértették, hogy - ha nem

II. János Pál pápa 1980 telén az olaszországi földrengés áldozatai között

akarják egymást támadni és egymást lerombolni — egyesülniük kell. Az egységhez vezető valódi út, az alapvető odavezető út valamennyi emberen keresztül vezet: a személyek és népközösségek elidegeníthetetlen jogainak meghatározásán, elismerésén és tiszteletén keresztül.

* * *

Mi a történelem? Az emberek erőfeszítése, hogy lassankint megoldják a halál titkát, hogy a jövőben legyőzzék azt. Ezért fedezzük fel a matematikai végtelent és az elektromágneses hullámokat, ezért írunk szimfóniákat ... De nem haladhatunk előre ebben az irányban, hacsak nincs egy bizonyos ösztönzés. Lelki „felszerelés” szükséges e felfedezésekhez. Ehhez az Evangéliumban már minden elemet megtalálunk. S ezek a következők: mindenekelőtt a felebarát szerete- te; . . . azután a mai ember lényeges eszméi, amelyek nélkül elképzelhetetlen az ember: a szabad személyiség ideálja és az életnek áldozatként való felfogása . . . Értse meg, hogy korunk még rendkívül fiatal. A régieknek nem volt történelmük ebben az értelemben... Csak Krisztus óta lélegzenek szabadon a századok és a nemzedékek. Csak az ő megjelenése óta villant fel a jövendő élet reménye, és az ember azóta nem hal meg az útfélen egy kertfal tövében, hanem otthon, a történelemben, miután a halált legyőzni akaró tevékenységének végére ért.

(Borisz Paszternák Doktor Zsivágó cimü regényéből) * * *