A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

7

a szeretett tanítvány - „aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket, tudjuk, hogy igaz a tanúsága" (21,24). Történelmileg visszafelé közelítve, számunkra János az első lépcső Jézushoz. Aztán Keresztelő János a következő tanúságtevő lépcső, aki szintén szemtanúként tanúskodik: „Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten választotta" (1,34. V.ö. 1,7,8, 1,15, 1,19, 1,32, 10,41). Tanúságtevők az írások és Mózes: „Fürkészitek az Irástokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük, bár éppen rólam tanúskodnak" (5,39). „Ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek"(5,46). Tanúskodnak Jézus mellett a szentháromsági Személyek, A Lélek: „Az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam" (15,26). Az Atya: „Maga az Atya tesz rólam tanúságot, aki küldött " ( 5,37, v.ö. 6,27, 8,18). Végül a legfőbb tanúságtevő

maga Jézus: „Arra születtem, s azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról" (18,37). Az igazság teljes megismerése Isten önmagában való megismerését jelenti — és erről hitelesebben senki nem tanúskodhatik, mint Jézus: „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van" (1,18). Jézus tehát a „szemtanú" hitelességével tanúskodhat: „Bizony, bizony mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk,s arról tanúskodunk, amit láttunk" (3,11). „Aki a mennyből jött, azt tanúsítja, amit látott és hallott" (3,32). Jézusnak ebben a tanúságtételben legerősebb bizonyítékai a tettek: „Nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött" (v.ö. 10,25).

Aki elfogadja ezeket a tanúságokat, vagyis hisz Jézusban, az elnyeri az örök életet (3,15), aki azonban nem hisz, vagyis elutasítja a tanúságtételt, az Isten ítéletét vonja magára (3,18).

f) ítélet

Az ítélet, ítélni szó 30-szor fordul elő a negyedik evangéliumban. A görög krinein igének elsődleges jelentése nem a bírói ítélet hozatala, hanem: szétválasztani, megkülönböztetni. Ennek a jelentésnek szem előtt tartása igen fontos a jánosi „ítélet" megértésében.

Jánosnál ennek a fogalomnak kettős vontkozása van — éppúgy, mint az „örök élet"-nek —: van egy eszkatologikus és egy a jelen történelmi időhöz való vonatkozása. János is ismeri a szinoptikusok eszkatologikus fölfogását a világ megítéléséről, amikor az Emberfia eljön élőket és holtakat megítélni: az Atya „hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia" (5,27, v.ö. 5,30,