A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
63 görnyesztő, kínos az éhség és szomjúság, ellenségek és vadállatok rémítenek; de hazafelé megyünk. Hiszen velünk van, előttünk jár a szabadító, üdvözítő Isten. Bűneinktől az új szövetség Vére mos tisztára. Vándorutunkon Krisztus győzelmi jele, a kereszt az erősítőnk is, az útjelzőnk is. Krisztus kínszenvedése és keresztje útján — a magunk keresztútján — a feltámadás dicsőségébe akar vinni, a böjti lemondás, a bánat és Krisztus követése. Keressük meg imakönyvünkben, és végezzükel a keresztutat! Énekeljünk el naponta egy-egy nagyböjti éneket! Bernards Mi ketten csak sétálunk. Amikor ketten maradunk, akkor csak sétálunk ... Te tudod a végcélt, a végpontot, Te tudod az odavezető utakat, a kitérőket, az útvesztőket, és mondod: most erre, most arra . . . De én nem törődöm vele, nem erőszakoskodom. Karomat könnyedén, hanyagul karodba fűzve, csak sétálunk ... Van elég idő, amikor dolgozunk, loholunk, — de ha eljössz értem, végtelen utakra indulunk, kéz a kézben, könnyedén lépdelve melletted, sétálunk mi ketten, ha ketten maradunk, akkor ebben a nehéz, kínnal szőtt földi életben csak sétálunk, sétálunk, sétálunk, ragyogó mennyországod felé!
