A Szív, 1983 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
58 Izaiás próféta meghívása Isten igazságosságának és Isten irgalmának hirdetésére szólt. Az apostolokat is így akarta lélekhalásszá tenni, hogy elküldöt- te őket a világba a remény jóhírét hirdetni. ★ ★ ★ Ennek az Isten-országnak - lelkűnkben is, közösségi, kollektív síkon is - ára van. Jézus a jóhír hirdetését ezzel kezdte: „Tartsatok bűnbánatot! Elközelgett Isten országa.” ★ ★ ★ Korunk nem abban különbözik más koroktól, mintha akkor nem lett volna bűn és tévedés. „Mindannyian vétkeztek, és Isten irgalmára szorulnak.” (Róm 3,23.) — Csak az emberi történelmet nem ismerő ember, csak a saját lelke mélyébe beletekinteni nem akaró, rest ember, csak a vak ember beszél „a régi szép időkről”. Bűn mindig volt, és az ember mindig érezte, hogy orcapirulás, mellverés és könnyek az ő feladata. Bevallani, hogy „vétkeztünk, gonoszát cselekedtünk. Irgalmazz nekünk.” A mai korban a vétket akarják kihazudni a világból... „Régen csak mi, katolikusok hittünk a szeplőtelen fogantatás igazságában” - mondotta Sheen érsek. De azt is csak Jézus édesanyjára, Máriára értettük. Ma sokan azt hiszik saját magukról, hogy szinte szeplőtelenül fogantattak, és nem szorulnak bánatra. ★ ★ ★ Izaiás próféta küldetést kap. Alázattal tiltakozik. Hogy hirdesse ő Isten üzenetét, mikor egyszerű „tisztátalan ajkú ember”. Péter a csodás halfogás láttára azzal borul a Mester lábaihoz, hogy nem méltó öt a hajócskájában vendégül látni, mert „bűnös vagyok”. Pál tudja,
